Ha ő is megkérdezi, hogy te ki vagy, én halálra röhögöm magam!

Fejezettel jelentkezem! Nem tudom, hogy most mit kéne mondanom, kicsit... izé vagyok most. 
Az új blogom megnyitotta kapuit a prológussal! Nézzetek be, ha van kedvetek: Katt!
Nos... nem tudok mit hozzáfűzni, csak annyit, hogy jó olvasást!
U.I.:Nézzetek be a Dalszövegek oldalra, ahol teljes egészében leírtam/leírom a történetben szereplő dalokat.

Hogy lehet az, hogy az egyik pillanatban minden rendben van, a másikban pedig minden összeomlani látszik? Mert amikor azt hiszed ennél jobb már nem lehet, jön valami, ami a fellegekbe repít, majd valami ami földre taszít. Ez az élet.

A videónk aratott. A rajongóink imádták, a szüleink pedig az egekbe dicsértek minket. Kaptunk négy nap szabadságot, amit otthon töltöttünk. Illetve én inkább a kórházban, Logan mellett. De elmentünk a régi iskolánkba is, és beültünk pár órára. Mr. Smith még mindig utál. Amit nem csodálok, hisz lehúztam a klotyón a parókáját, még egy éve. Milyen szép idők voltak azok… Logan állapota javul, és az orvosok szerint nemsoká fel is fog ébredni. Remélem. Elmentünk abba a kis kávézóba, ahol először felléptünk, és énekeltünk pár régi számot nosztalgiázás kép. Kaptunk egy-egy ingyen sütit -itt árulják a világ legjobb fánkját. Persze anya kiakadt, amiért a „barátomat” nem hoztam magammal, de mondtam neki, hogy sok dolga van –gondolom igazam van-, és hogy legközelebb mindenképpen elrángatom. Most jogosan felmerülhet bennetek az a kérdés, hogy hazudtam a szüleimnek? Hát… Volt más választásom? Nem nagyon. De anya szerintem sejt valamit, mert furán nézett rám. Bár az lehet, hogy a bokám miatt volt. De most már minden rendben, mert tegnap levették azt az izét, így a lábam újra szabad.

Most éppen egy kávézóban ülök, és a füzetem fölé hajolva írogatok:

A testemet átjárja a zene,

S annak minden egyes üteme.

A szívem máris nagyobbat dobbant,

Amikor kicsit rád sandítottam.

Szerintem nem is olyan rossz. Remélem a többieknek is tetszeni fog. Belekortyoltam a kávémba –ami mellesleg rég kihűlt, ugyanis már egy fél órája tuti itt ülök.

-Szia.-ült le mellém egy srác. Egy helyes srác.

-Szia.-köszöntem vissza.

-Miért üldögél egy ilyen csinos lány egyedül?-kérdezte pimasz mosollyal.

-Miért hiszi minden pasi azt, hogy ha egy csaj egyedül ül, akkor szingli.-merengtem el.-Vagy miért hiszik azt, hogy egy ilyen ostoba szöveggel bevágódhatnak?

-Szóval nem vagy szingli?

-Eltaláltad.-vigyorogtam rá.-Charlie vagyok.

-Ethan. És mi járatban erre? Már ha szabad tudnom.

Sokat beszélgettünk még, és azt hiszem felfogta, hogy van „barátom”, és már csak haverként tekint rám. Sok dolgot elmondtam neki, mert úgy érzem benne megbízhatok. Persze a titkot nem mondhatom el, szóval az biztonságban van. Telefonszámot cseréltünk, és egy „Majd beszélünk!” után elváltak útjaink. Egyenesen a stúdióba mentem, ahol már mindenki ott volt.

-Bocsi a késésért.

Az utolsó simításokat végezzük már a lemezen, szóval nemsoká akár piacra is dobhatjuk. Nagyon várom már, hogy mit szólnak majd a rajongók. Li és Kenzie is idegesek emiatt, hiszen ez egy fontos lépés a karrierünkben.

-Min dolgozol ilyen lázasan?-huppant le mellém Kenzie.

-Csak egy dalon.-vontam vállat, majd visszasüllyedtem füzetembe.

-Milyen dalon?

Megráztam a fejem, jelezve, hogy nem fontos. Ő csak vállat vont, majd arról kezdett fecsegni, hogy mennyire várja a lemez kiadását. Közben Valerie is megérkezett, de nem egyedül. Egy 10 év körüli lány jött mögötte, hatalmas vigyorral az arcán.

-Lányok, ő itt Melanie. A mai napot veletek fogja tölteni.-jelentette be.

-Miért?-tettem fel egyből a legfontosabb kérdést.

-Mert ő az a szerencsés, aki megnyerte az egy napot veletek.

-Ez király. Egy rajongóval tölthetjük az egész napot!-lelkesedett Li. Én is magamra erőltettem egy mosolyt, de az hamar lefagyott az arcomról, amikor Ashton megjelent az ajtóban.

-Nem akar még valaki jönni? Túl kevesen vagyunk ebbe a nyomorult szobába!-motyogtam.

-Neked is szia.-fintorgott rám. Visszafintorogtam, mire a kiscsaj furán méregetett minket. Remélem ő nem olyan sikongatós, bőgő fan. –Szia. Te ki vagy?

-Melanie.

-Ha ő is megkérdezi, hogy te ki vagy, én halálra röhögöm magam!-vágtam közbe nevetve.

-Marha vicces. De az a kislány el volt tájolva, ha ilyen világsztárokat nem ismer fel, mint én.

-Világsztárokat? Ez csak egy vicc ugye?

-Ne is foglalkozz velük. Mindig  ugratják egymást. Bár ma igazán abbahagyhatnák.-nyomta meg az utolsó mondatot Kenzie. Kezeimet magam elé emeltem védekezésképp, majd odamentem „barátom” mellé, és egy szájra puszi után egy ’megfelel?’ vigyort villantottam Kenziere. Megforgatta a szemét, és rámosolygott a kislányra.-Mit szeretnél csinálni?

-Nekem mindegy. Csináljátok azt, amit mindig.-vont vállat. Eldobom az agyam ettől a csajtól.

-Mi lenne, ha hazamennénk, beszélgetnénk, aztán elmennénk a ma esti koncert helyszínére, és ott körbevezetnénk? Megnézheted a hangpróbát, és a VIP részből nézheted majd végig a koncertet.

-Tényleg?-nézett csillogó szemekkel Lire. Ő csak mosolyogva bólintott, mire Melanie boldogan ugrálni kezdett. Jesszum.-És Ash is jön?

-Ez egy remek kérdés. Ash, te is jössz?-fordultam az említett felé.

-Menjek?-nézett rám kérdőn. Én csak megvontam a vállam, hogy jöhet ha akar.

Végül mind a hatan (Kenzie, Li, Mel, Valerie, Ash és én) elindultunk hozzánk. Melaniet körbevezettük a házban. Megmutattuk a szobáinkat, a lányok a gardróbjaikat, én meg a minikönyvtárat, amit a gardrób helyett csináltam. Maria elővette a fagyit –amit sunyi módon eldugott előlünk-, és a kanapén ülve elfogyasztottuk, miközben beszélgettünk. Mindenről esett szó, a koncertektől kezdve, a lemezen át, a magánéletünkig mindenről. Azután mentünk a koncert helyszínére, ahol csatlakozott hozzánk a 5SOS többi tagja. A hangpróba simán ment, így elkezdhettünk készülődni a koncertre. Ami nálunk annyiból áll, hogy az ideg összeroppanás szélére sodorjuk a stylistokat, és a sminkeseket.

-Nem tetszik a póló. Nem lehetne inkább ez?-mutattam fel egy másikat.

-De az nem illik a nadrághoz.

-Akkor legyen másik.

-De ami ahhoz illene, nem tetszik. De akkor válasszunk másikat. Ehhez mit szólsz?

Szenvedések árán végül megtaláltuk a tökéletes szerelést. Mikor már mind készen lettünk, kizavartunk mindenkit az öltözőből, csendet kérve. Minden koncert előtt teljes csendben töltünk pár percet, hogy lecsendesüljön a tudatunk.

-Jók leszünk.

-Minden rendben lesz.

-Akkor kezdjük.

Kimentünk a szobából, és a színpad felé mentünk.

-Hello, mindenki!-kiáltott a mikrofonba Kenzie.

-Ma egy különleges vendég is itt van. Melanie eltöltött velünk egy nagyszerű napot. Reméljük ő is jól szórakozott velünk, bármennyire is mutattuk meg neki mennyire nem normálisak vagyunk.-nevetett Li. A tömeg hangosan sikított, amikor belekezdtünk a koncertbe. Ezt is végighülyültük. Eljátszottunk pár számot, majd egyet akusztikusan is. Beszélgettünk a rajongókkal, ugrattuk egymást. Csak a szokásos dolgok. Kifáradva vonultunk le a színpadról, egyenesen átöltözni. Elköszöntünk Melanietól, és rohantunk haza letusolni. Szépen szólva is bűzlöttünk.

Fél óráig áztattam magam, majd összegyűltünk a nappaliban ünnepelni, ugyanis a lemezünk kiadásának időpontja hivatalosan is megvan.

-Akkor igyunk arra, hogy az első lemezünk most már biztosan kikerül a polcokra.-emelte magasba a poharát Kenzie.

-És igyunk arra is, hogy túl vagyunk sok nehézségen, és végre minden rendben.-mondtam.

-És arra is, hogy egymásra mindig számíthatunk. És itt most nem csak magunkról beszélek. Legyen szó Taylorról, vagy rólatok srácok. De mégis a szüleinknek tartozunk a legnagyobb köszönettel, hisz nélkülük nem itt tartanánk.

Összemosolyogtunk, majd koccintás után megittuk poharaink tartalmát.

-Bocsánat.-kértem elnézést, amikor megszólalt a telefonom.-Anya. Baj van?

-Kincsem. Apádat meglőtték.

Folyt. köv…