Hogy palacsintát akarok enni.

Hali! Na összezavarodtatok? Nem? Oké. Akkor jöjjön a 26. fejezet. Jó olvasást!

Hetek telnek, napok, órák, percek… De ugyanolyan rossz. Logan nincs többé. Csak ez volt a fejemben, napokig. Elmondhatatlanul hiányzik még most is, de tudom, hogy a karrieremre kell koncentrálnom. Ő is ezt akarná. És a lányok is támogatnak, tudják, hogy én csak így élhetek… Logan nélkül. A stúdió visszavett, Ann pedig a menedzserem lett -újra. Dolgozom a lemezen, bár sok dal megvan, hisz napokig, hetekig be voltam zárkózva a bátyám szobájába, és mást sem csináltam, csak dalokat írtam -ugyebár egy hónapig Ausztráliában voltunk, Logant ott temettük el, hisz az az otthona/otthonunk. Régen is rengetegszer hallgatta, ahogy csinálom, szóval olyan volt, mintha még velem lenne. De hát veled van! A szívedben. Tudom, de azért mégsem ugyanaz. Nem tudom megölelni, nem tudok vele beszélgetni, filmet nézni, zenét hallgatni, vagy csak egyszerűen hozzábújni, ahogy kiskoromban szinte mindig. Apa maga alatt volt, anya teljesen kiborult. Aztán visszamentünk Londonba, és újra kezdtünk mindent. Apa dolgozott, anya is, csak otthon, én pedig a stúdióban voltam. Néha összefutottunk a lányokkal, meséltek az esküvő szervezéséről, kérdezgettek a zenéről. Attól, hogy feloszlottunk, legjobb barátok maradtunk, csak nem találkozunk minden nap. Persze van, amikor hiányoznak, hogy is ne lenne.

-Charlie, edd meg.-reccsent rám Ann.

-De már tele vagyok!-nyavalyogtam.

-Még a negyedét sem etted meg. Gyerünk, betömni mindet.-mutatott a pizzára. Először kérlelően, majd látva ennek hasztalanságát dühösen meredtem rá. Beletúrt sötétszőke hajába, felkapott egy szeletet, majd egy ’Legalább a felét!’ kéréssel kiment az öltözőből. Sóhajtva vettem fel még egy szeletet, és beleharaptam. Az ananász és kukorica íze áradt szét a számban, újra és újra, minden harapásnál. Legyűrtem a negyedik szeletet is, majd becsuktam a dobozt, mert úgy éreztem, már attól hányni fogok, ha ránézek. Mostanában nem eszem túl sokat, legalábbis kevesebbet mint eddig, bár régen sem ettem olyan sokat.

-Öt perc, és kezdés. Gyere.-nyitott be Ann. Felálltam, majd utána mentem, egyenesen a stúdióba, ahol az adást felveszik. Ausztráliában vagyunk, tegnap este szállt le a gépünk, ma pedig ezzel a reggeli műsorral kezdünk, majd lesz este egy koncertem, aztán megyünk Ethan-ékhez. Olyan rég láttam már őket… Legalább másfél-két hónapja. Még a stúdiózás elején „ugrottak” be meglátogatni, de haza kellett jönniük, mert a kis Max-ot nem akarták sokáig a szomszédra bízni. Ja, igen! Max egy angol buldog, akit még tőlem kaptak karácsonyra. Kis cukiság.

-Jó reggelt, Ausztrália! Mai adásunkat egy különleges vendéggel indítjuk. Itt van velünk Charlie Mall, akivel az új szerzeményeiről fogunk beszélni és talán egy dalt is elénekel nekünk. Meglepetésvendégek is fognak ám érkezni, úgyhogy ma is nézzenek mindet, hisz itt a legjobbak vannak.

Ez aztán a bevezető szöveg…

Mosolyogva sétáltam be, majd ültem le a kényelmes kanapéra, a műsorvezetővel féloldalasan.

-Üdv a műsorban.-mosolygott kedvesen.

-Örülök, hogy itt lehetek. Mindig öröm, hisz ez egy elismerés a munkám miatt.

-Oh, hát nem édes?-kérdezte a kamerába nézve. Édes vagyok? Hm… Ezt eddig nem hallottam még.-Na akkor térjünk is rá arra a munkára. Milyen volt újra beülni a stúdióba, és dalokat felvenni?

-Eleinte furcsa volt, hogy folyton engem kérdezgettek, hogy ez jó így, az jó e úgy, mert megszoktam, hogy Kenzie vagy Elisa válaszol legtöbbször ezekre. De mégis fantasztikus érzés olyan dalt felvenni, ami teljes mértékben az enyém. Olyan megmagyarázhatatlan ez, mert amíg valaki nem érzi, addig nem tudja.

-Szóval élvezed? Pedig sokan mondják, hogy csapatban könnyebb, hisz ott nincs egyedül az ember.

-Természetesen jó ha nem vagy egyedül, de... Mindig is magányos lélek voltam. Valahogy akkor tudok teljesen kibontakozni, és megnyílni, ha egyedül csinálom amit csinálok. Nem azt mondom, hogy bandában nem volt jó, mert bandában a két legjobb barátommal fantasztikus volt. Igen, néha egymás agyára tudtunk menni, de minden banda így van ezzel. Én mégis most érzem azt, hogy jó amit csinálok. Mert magamnak kell megfeleljek.

-És milyen volt az első saját koncerted?

-Jaj, egyszerűen csodálatos! A fények, a zene, a rajongók… Annyira jó volt megint a színpadon.-sóhajtottam.

-Rendesen megleptél mindenkit. Azok a koreográfiák. Nem gondoltam volna, hogy ilyen tehetséges táncos vagy.

-Igen. Én sem.-kuncogtam.-Varázslatos volt. Rendesen kifáradtam a végére.

-Azt meghiszem. És a szüleid elmentek támogatni téged?

-Persze. Ott voltak hátul, és minden erejükkel szorítottak nekem, nehogy felbukjak a saját lábamban. Mert képes vagyok rá. Előfordult már párszor.

-Úgy tűnik bevált.-hajolt közelebb, mintha valami titkot mondott volna. Nevetve dőlt hátra, én is elmosolyodtam rajta.-Nos, mi a helyzet a magánéleteddel?-komolyodott el. Oh, ne…

-Öhm. Semmi. Azt hiszem. Most a zene a legfontosabb.-vontam vállat zavarodottan.

-Tényleg? Senki sincs aki beférkőzött volna a szívedbe?-ásta mélyebbre a karmát.

-Sajnálom, de ha kapcsolatra gondolsz, nincs. És nekem pont jó így.

-Hm. Ilyen egy erős, egyedülálló nő. Na de térjünk is rá a meglepetésre. Merthogy a műsor elején azt mondtam, hogy meglepetésvendégeink vannak. Hát jöjjenek, és lepjenek meg minket. Hölgyeim és uraim, a stúdióban a 5 Seconds of Summer!

Ez most komoly?! Gondolatban fejbe basztam a padlót ennek a nőnek a fejével. Aztán az enyémet a falba, amíg el nem tört -a fejem, nem a fal. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek… Állj. Ann erről tudott és nekem nem szólt? Mégis mi a szarért hallgatta el ezt előlem? Mert nem jöttél volna el, ha tudod, hogy ők, és Ő is itt lesz.-ordította a belső hangom. Igaza van.

-Áu, ez fájt!-kiáltott fel Ash. Még most is megismerem a hangját. És még most is megmozdul bennem valami tőle…

-Tudom. Azért csináltam.-vágta rá Mikey.

Sikítás és nevetés közepette jöttek be. Ashton jött elöl, utána Mikey, Cal, majd Luke. Az utolsó három srác röhögtek bandatársukon, aki az oldalát fogta. Én sem bírtam ki, elmosolyodtam rajtuk, hiányzott a hülyeségük.

Oh, ha már itt tartunk… Hogy mi van a Kenzie és Mikey között kibontakozó valamivel? Egy hétig tartott. Aztán összevesztek, szakítottak, majd újra összejöttek. A mostani helyet épp ismeretlen nekem, lehet, hogy megint rossz, de ugyanúgy lehet jó is a kapcsolatuk.

-Charlie!-rohant felém Mikey. Felkapott, és jól megszorongatott, és azt hiszem el is törte néhány bordám.

-Tegyél le. Megfulladok.-suttogtam.

-Bocsi.-tett le.

-Hello csajszi.-ölelt meg finoman Luke.

-Hali.

Calum is megszorongatott, természetesen, miért is ne? A bordáim miatt...mondjuk.

-Szia.-öleltem meg Asht. Ugyan már, együtt voltunk, szakítottunk, miért ne ölelhetném meg? Barátok vagyunk. Oké, az utóbbi időben nem beszéltünk, de… De az miattam volt.

-Szia. Csinos vagy.

-Köszi.-mosolyodtam el. Leültünk a kanapéra –igaz elég szűkösen fértünk el.

-Szóval. Hogy tetszik a meglepetés?-kérdezte a műsorvezető. Ahj, a nevekkel bajban vagyok…

-Öhm…Hát meglepett.

-És? Mire gondolsz most?

-Hogy palacsintát akarok enni. Pedig nem eszem ilyeneket.

És hogy ebben a két mondatban mi volt a rossz? Hogy már legalább fél éve nem ettem palacsintát. Sőt, semmilyen édességet, eltekintve attól a három doboz csokifagyiról, ami után egy hétig beteg voltam. 

Újságcikkek -avagy egy köztes rész

Hello! Nem, nem olyan összefoglaló, hogy 'Mi történt eddig', vagy a mint a sorozatoknál a 'Az előző részek tartalmából' szöveg. Ez inkább olyan rész, ami átköti a 25.fejezetet és a 26.fejezetet. Amolyan magyarázó fejezet. Mindegy, majd meglátjátok mit hadoválok össze vissza. Vasárnap pedig jön a 26.fejezet!

Feloszlik a CME?

A lányok turnéja után visszatértek Londonba, de minden koncertet és interjút lemondtak. Biztos forrásból tudjuk, hogy a lányok külön házba költöztek a családjaikkal, és már nyilvánosan sem jelennek meg sehol.

-Elisa az esküvővel van elfoglalva, Kenzie is nagy szerepet vállalt a szervezésben, Charlie pedig a bátyjával tölt minél több időt, hisz mióta visszatértek Ausztráliából, újra romlott az egészségi állapota. Természetesen minden barátságba vannak hullámvölgyek, de nem tervezik a feloszlást.-nyilatkozta egy héttel ezelőtt a banda menedzsere. Hogy most mi a helyzet a CME háza tájékán, nem tudjuk, de ha minden igaz, a héten megtartandó sajtótájékoztatón tisztázzák a pletykákat.

Hivatalos

A CME hivatalosan is bejelentette a felbomlásukat. Az okot azzal magyarázzák, hogy az útjaik nem ugyanarra tartanak.

-Mindhárman imádjuk a zenét. Sok nehézségen mentünk keresztül egyedül, és együtt is. Fantasztikus volt kiadni közösen, az első albumunkat, de sajnos az utolsó is volt. Imádjuk a rajongóinkat is, de reméljük megértik, hogy az út, melyen járnunk kell, másfelé vezet. Boldogan, mosollyal fogunk visszagondolni ezekre az együtt töltött csodás hónapokra, évekre. A sok koncertre, az interjúkra, a sok találkozásra a rajongókkal, a hirtelen gondoltunk-egyet-és-zenélünk-ahol-vagyunk akusztikus meglepetésekre. Mindenkinek köszönettel tartozunk, aki valaha is megvette a lemezünket, eljött egy koncertre, megnézte a klipjeinket, vagy letöltötte a zenénket. Nem is kívánhattam volna jobb barátokat Kenzie-nél és Charlie-nál.

-Természetesen továbbra is barátok maradunk, és bármikor szívesen beszélgetünk egy-egy rajongóval. És nehéz volt meghozni ezt a döntést. De az életben komoly döntéseket kell hozni, amik nem mindig a legjobbak. És ezt , bármennyire is borzasztó, eldöntöttük.-jelentette ki Charlie.

Láthatóan mindhárman bánatosak voltak, mégis mosolyogtak. Reméljük megtalálják az útjukat, és nem most láttuk utoljára együtt őket.

Charlie a hullámvölgy legalján?

Charlie Mall, a nemrég felbomlott CME dobosa, sok traumát élt meg az utóbbi időben. A banda feloszlása után szakított barátjával, Ashton Irwinnel, aki egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a lány minden kapcsolatot megszakított velük. Ám a tragédia még csak ezután jött. Logan Mall, Charlie bátyja régóta gyengélkedett, és az orvosok szerint nem akart javulni az állapota. Néhány napja pedig egy váratlan szívrohamban életét vesztette. Az egész világot megrázta a hír, és a közösségi portálokon mindenki kifejezi részvétét. Logan 23 éves volt, és egy világ gyászolja most.

Esküvő a láthatáron

Elisa Wohn és vőlegénye Dan egy hónap múlva tartják esküvőjüket, melyre csak a legközelibb rokonok, barátok, ismerősök, és a mi lapunk kapott meghívást. Nagy megtiszteltetés, és ígérjük, minden részletről beszámolunk az olvasóknak.

Charlie világa óriási fordulatot vett

A hajdani CME tagja teljesen megváltozott. Eddig kék és zöld színben pompázó frizuráját sötétszőkére váltotta, bár pár kék tincs azért megmaradt. Eddigi fekete stílusát színesbe helyezte át, és a nem rég megjelenő EP-je tele van olyan dalokkal, amik egy teljesen új oldalát mutatják meg. A So Sorry egyenesen ordítja magából a közönyösséget, ahogy azt a többi szöveg is. A címadó, és előbb már említett So Sorry-hoz készült klip megváltoztatta a róla kialakult képet. A CME egykori rajongói közül rengetegen támogatják Charlie-t, aki a jövőhéten megtartja első, önálló koncertjét. Kíváncsian várjuk, hogy az eddig dobok mögött megbúvó lányból vajon milyen személyiség válik a reflektorfényben. Mint az a jegyeladásokból is látszik, sokan mások is kíváncsiak erre az új Charlie-ra.

Charlie Mall mint színész?

Charlie a mozivásznon is megmutatja tehetségét, ugyanis felkérték, hogy szerepeljen egy filmben, melynek címét még nem árulták el. A film forgatása elkezdődik, amint minden szereplőt kiválasztanak, ám a producerek és a filmstúdió meglepetésnek szánja melyik könyvből forgatnak filmet.

-Nagyon örülök, amiért felkértek erre a szerepre, hisz nagyon szeretem ezt a könyvet, habár a címét nem árulhatom el. Igyekezni fogok, hogy a rajongóimnak ne okozzak csalódást, mind a vásznon, mind a koncerteken. Már készül a következő klipem, és a jövőhéten Ausztráliába utazom, ahol nem csak a barátaimat látogatom meg, hanem koncerteket és interjúkat is fogok adni. Várom már, hogy újra szülőföldemre lépjek, nagyon hiányzik már az Ausztrál levegő.-nyilatkozta az énekesnő nemrég.

Úgy látszik e körül a lány körül mindig van valami, na nem mintha bánnánk. Sok tehetségéről tett már tanúbizonyságot, és most egy újabb ágát próbálja ki az előadásnak. Mindenesetre, izgatottan várjuk, hogy vajon színésznőként is megállja e a helyét, mint zenészként.

Egy zseni vagyok… vagy valami olyan.

Hali! Bocsánat, hogy a múlthéten nem hoztam részt, de az egy hét kimaradás után sokat kellett tanulnom. Pénteken moziban voltak -kitaláljátok mit néztem? Hát természetesen A Szürke Ötven Árnyalatát! Mindegy is... Remélem a Borzalom Valentin nap nem mindenkinek olyan unott volt mint nekem, ha pedig igen, akkor pacsi!

-Kurvára elegem van belőled! Azt hiszed tiéd az egész világ, de ki kell ábrándítsalak, hogy vannak rajtad kívül más emberi lények is, akik talán nem kíváncsiak rád. Fogd már fel végre, hogy valakit kurvára idegesített a pasid. Ha kinyitottad volna a szemed, észrevetted volna az igazat, de elvakított a szerelem rózsaszín undorító masszája.-ordítottam magamból kikelve.

-Te csak ne mondd meg nekem mit csináljak, mert kurvára nem értesz semmit! Neked minden tökéletes, van egy barátod aki szeret, van egy testvéred, vannak szüleid, akik szeretnek, de én egyedül vagyok. Nincs testvérem, a szüleim sosem ismertem, és barátom sem volt még soha. Christian is csak kihasznált, de senki sem ért meg, mert mindenki boldog, csak én nem!-sírta el magát Kenzie.

-Nem vagy egyedül De pont ezzel taszítasz el mindenkit magadtól. Próbálunk terelni arrafelé, amerre jó lenne, de nem hagyod.

-Megmondanád mégis hol lenne nekem jó? Hogy mégis ki az, aki mellett boldog lennék?-nézett rám dühösen.-Látod? Nem tudsz. Mert nincs olyan.

-Michael, te idióta! Fülig beléd van zúgva, de Chris annyira elvarázsolt, hogy nem vetted észre.-tört ki belőlem.-Hupsz!-kaptam a szám elé a kezem. O-o. Mikey kinyír engem!

-Helló! Itt a világ négy legtehetségesebb embere.-nyitott be Mikey az ajtón.-Illetve egy tehetséges, egy elmegy, egy tűrhető, meg Ash.

-Hé!-háborodott fel az utoljára ’említett’.-Mondd meg neki, hogy én is tehetséges vagyok.-bújt hozzám nyafogva. Mint a gyerekek, de komolyan.-Nem mondasz semmit?

-Nem kap levegőt, te ész.-vette észre pirosodó levegőhiányos fejem Luke.

-Ja, bocs.-engedett el azonnal. Hatalmasat szívtam a levegőből, teleengedve a tüdőm, majd kifújtam azt.-Ne haragudj.-biggyesztette le alsó ajkát. Oh, lehet rá haragudni? Igen! Majdnem megfojtott…

-De haragszom. Haragszom rád, Kenzie-re, haragszom Mikey-ra, haragszom mindenkire.-jelentettem ki.

-Rám miért?-kérdezte Mikey.

-Várj, az most fontosabb, hogy rám miért?-mutatott magára Calum.

Megforgattam a szemem, majd egy ’mindegy’ sóhajjal bevonultam a Logannal közös szobánkba. Bebújtam a takaró alá, magzatpózba vágva magam, és csak hallgattam a szuszogásom. Eszembe jutva, hogy tegnap letöltöttem a telefonomra a Szürke Ötven Árnyalata pdf-jét, előkaptam az említett tárgyat, és az említett könyvet kezdtem el olvasni. Mivel nemsoká itt a film premiere, gondoltam még azelőtt kiolvasom, hogy megnézném, mert nem szeretem utána elolvasni a könyveket, az úgy nem olyan… Persze aki még nem járt úgy, hogy előbb látta a filmet, és csak azután olvasta el a könyvet, az nem tudja milyen.  Sajnos én jártam úgy, és hát nem haladtam a könyvvel olyan gyorsan, mert ugyebár tudtam mi a vége, és nem ment olyan ’beszippantott, mert izgulok mi lesz a vége’ módon. Szóval –bár annyira nem szeretem ezt a fajta formáját az olvasásnak-megnyitottam a könyvet, és belekezdtem.

Úgy az ötvenedik oldalnál járhattam, amikor nyitódott az ajtó, majd csukódott. Lépteket hallottam, majd besüppedt mellettem az ágy. Egy kéz siklott a fenekemre, én meg reflexből oldalba rúgtam a tulajdonost. Persze csak enyhén, mert nem akartam sem az én lábam, sem a kéz tulajdonosának a bordáját, sem bármi mást eltörni.

-Meg mertél rúgni?-rántotta le rólam a takarót Ash. Igen, rájöttem, amikor megszólalt. Egy zseni vagyok… vagy valami olyan.

-Igen.-tettem le a telefonom. Felé fordultam, így megláttam pimasz mosolyát. Oh, jaj. Kuncognom kellett erre, természetesen Ash azt hihette más miatt, így hirtelen a hátamra lökött, és fölém támaszkodott.

-Szóval. Mi a baj?

-Ahj, minden. Kenzie teljesen maga alatt van, amiért kiderült, hogy Christian –nem az a Christian, amelyik a könyvben van-csak kihasználta, és véletlen dühömben kikotyogtam, hogy Mikey szerelmes belé, akkor meg jöttetek ti, és… Li mindig tudja mit kell tenni, de most nincs itt. És Logan is egy barátjával találkozott, és majd csak a koncerten látom, Elisa is majd csak a hangpróbára jön, és… Nem tudom.

-Hát…én itt vagyok. Nekem kiöntheted a szíved.

-Tudom.-mosolyodtam el.-De most nincs kedvem lelkizni.-húztam el a szám.

-És mihez lenne?

-Lezuhanyozni. Aztán reggelizni valamit, majd indulunk az interjúra. Utána próba, koncert, aztán aludni fogok.-gondolkoztam el.

-Zuhany. Jól hangzik.

-Te addig mit csinálsz?-célozgattam, hogy egyesül óhajtok zuhanyozni.

-Hehehe.

Amolyan ’ezt megszívtad’ nézéssel pillantottam rá, mire megforgatta szemeit. Elfojtottam egy vigyort, és alsó ajkamba harapva bámultam fel rá.

-Imádom, amikor beharapod az ajkad.-morogta.

-Tényleg? És tudod én mit imádok?

-Nem.

-Azt..-húztam mosolyra szám.-..amikor nem tehénkedsz rám!-löktem le magamról. Gyorsan felpattantam az ágyról, és felkapva az első pólót és nadrágot meg fehérneműt a táskámból, befutottam a fürdőbe.

-Hé, ez nem ér.-dörömbölt az ajtón.

-De ér!-kiáltottam vissza nevetve.

Egy óra múlva már az interjú helyszínén voltunk, ahol egy nő várt minket. Nem hiszem, hogy lehetett több 25-nél, barna haja lófarokba kötve, enyhe sminkje alig volt észrevehető, de az idegesítő riporter-mosoly ott volt az arcán. Ez hosszú lesz…

-A szokásos kérdések előtt, szeretném, ha komolyan válaszolnátok a következő kérdésemre. Ki, hogy fogja tölteni a Valentin napot?

-Alszok-vágtam rá.-Minden évben ugyanaz a program. Ugyan már, ez is ugyan olyan nap, mint bármelyik másik. Egy feleslegesen túldrámázott nap, amikor az egyedülálló lányok olyanokat posztolgatnak a közösségi portálokra, hogy ’Erős vagyok, egyedül is tökéletes nekem!’. Pedig belül sírnak, amiért a „Szerelem” napját egyedül töltik. Én mindig egyedül töltöm, ez most sem lesz másképp.

-Most az egyszer egyetértek Charlie-val. Feleslegesen aggattak mindenféle baromságot erre a teljesen átlagos napra. Nem tudom mi olyan nagy durranás benne.

-Szóval mindketten egyedül töltitek ezt a napot?-vonta fel szemöldökét a nő. Hihi…elfelejtettem a nevét. Hupsz.-Pedig nem egy pletyka röppent fel rólad és Ashtonról, miszerint újra együtt vagytok.

Hát persze. Már vártam, hogy megkérdezze.-Öhm… Igazából nem tudom mit kellene mondanom, még a menedzsment nem mondott semmit, bár sose azt mondom amit kellene, szóval. De sokat gondolkoztam ezen, és azt hiszem sejted, hogy mi a helyzet. Nem akarok hazudni a rajongóknak, mert nagyon fontosak nekem. A zene az életem, és nélkülük nem csinálhatnám azt, amit szeretek. Persze sok más is fontos nekem, például Ash. Nagyon szeretem, és örömmel mondhatom, hogy igen, újra együtt vagyunk.

-Nahát. Sok boldogságot nektek.-mosolygott kedvesen(!).-És te, McKenzie? Hogy állsz a kapcsolatok terén?

-Oh, hát… Egy srác a suliból randira hívott, de kiderült, hogy ez nem jönne össze. De csüggedni sincs időm, már is jön a következő.-nevette el magát.-Meglátjuk hogy alakul a dolog.

-Akkor neked sok szerencsét kívánok, és adjátok át jókívánságaimat Elisa-nak és Dannek.

-Átadjuk.-vigyorgott rá Kenzie. Ez az akadj-le-vagy-baj-lesz vigyora volt. Ajaj…

-Remek. Akkor jöjjenek a szokásos kérdések. Milyen a turné?

Vagy legalább lélegezz!

Halihó! Elnézést a késésért, de a szabadságomnak vége, és mától újra a sulit koptatom -aki nem tudja, bárányhimlős voltam. Itt a 24. fejezet, de még korántsem az utolsó. Próbáltam romantikusra, amit kellett (volna). Igazából nem nagyon hiszem, hogy összejött... Majd ti eldöntitek!

-Annyira örülök, hogy itt vagy!-lelkendezett tovább Li. Szegény Dan alig jut szóhoz mellette. Szép is a szerelem…

-Elisa. Édesem, mondhatok valamit?

Bandatársam hirtelen megnémult, és minden szín kifutott az arcából. Oh, most van az, hogy a fejében ezer és egy jelenet fut végig, amiben Dan szakítani akar vele. Túlságosan ismerem már őt. Lassan bólintott, majd leült a kanapéra, ahová Dan vezette.

-Tusom, hogy neked a zene a legfontosabb. Az első az életedben. Tudom, hogy én mindig a második leszek, és ezzel semmi bajom. Sőt. Örülök neki, mert amikor zenélsz, te vagy a világ legboldogabb embere, és én is az leszek, mert nekem az a legfontosabb, hogy te boldog legyél. Tudom, hogy a távolság borzalmas, és tudom, hogy sokszor legszívesebben összetörnél, és csak sírnál, mert én is így érzek. Mindketten az álmunkat éljük, de folyton ott van tűnődés, hogy meddig fog ez menni. Én szeretnék tenni valamit, ami kiöli a kétségbeesést a kapcsolatunkból. Elisa Wohn. Hozzám jössz?

Atya szent isten… Megkérte a kezét. Megkérte a kezét! Én mindjárt elröhögöm magam. Az gáz lenne? Igen, határozottan.

Dan egy bársonydobozt húzott elő, amit kinyitva előbukkant egy gyűrű, ami ordította, hogy Elisa tulajdona. Li csak szótlanul bámult, akkora szemekkel, hogy az lehetetlen. Oh…itt baj lesz.

-Szerelmem…szólalj meg. Vagy legalább lélegezz!

-Én…Nem tudom.-vált kétségbeesetté. Felpattant a kanapéról, és elviharzott a szobájukba.

Mind csendben ültünk, senki sem szólt egy szót sem, amikor Dan lehajtott fejjel kibaktatott a konyhába.

-Beszélek Li-vel.-állt fel Kenzie.

-Beszélek Dan-nel.-tettem ugyanazt egyszerre vele. Elindultunk hát mindketten, a srácokat egyedül hagyva.

-Lányok.-szólt ránk Logan.

-Tudjuk!-fordultunk meg. Csak is mi lehetünk olyan hülyék, hogy az ellenkező irányba megyünk…

Dan a pultnak támaszkodva bambult maga elé. Sóhajtva ültem fel mellé a pultra, és megtörtem a csendet.

-Nem vagy szomjas?-Tudom, nem a legjobb szöveg, de tudom, hogy ilyen esetekben nála nem nagyon működik a lelkesítő duma.

-Nem, kösz. Éhes se vagyok.-ment a kérdésem elé. Ch…

-Oké. Akkor térjünk rá arra a részre, amikor ordítva kioktatlak.

-Oké.

-Khm-köszörültem a torkom.-Te teljesen idióta vagy? Legalább egy órát kell hagyni őt, hogy ülepedjen a „meglepid”, és nem azonnal belecsapni a közepébe! Tudom, hogy a távolság tényleg a legrosszabb, megértem, hogy kell neked valami biztosíték, de… Normális vagy? Megkéred a kezét?

-Valld be, hogy durci vagy, amiért nem a tiéd kérték meg előbb.-vigyorgott gonoszan.

-Seggfej.-morogtam.-Nem. Szóval… Kenzie épp beszél vele, úgyhogy várj még öt percet, és azt hiszem minden rendben lesz.

-Köszi.

-Ja.-ugrottam le a pultról. Visszamentünk a nappaliba, ahol bekapcsoltam a tv-t, és beletemetkeztem szerelmem karjaiba. Természetesen Logan átható tekintete elől nincs menekvés. Mit szólsz?-üzente.

Most az álmom miatt?-kérdeztem.

Aha.

Megforgattam szemeim, és egy ’Jól vagyok’ pillantást küldtem felé. Megrándította a vállát, aztán az előtte elsuhanó lila hajtömeget köpködte a szájából, mert Li pont előtte szaladt el, hogy Dan karjaiba vethesse magát.

-Igen! Igen, igen, igen, igen!

-Már fáj a fülem a visongásodtóóól!-nyafiztam mint egy 5 évesek, aki nem kap nyalókát. Hm…nyalókát akarok.-Ki vesz nekem nyalókát?

-Menj, és vegyél magadnak. Van két lábad, húsz nehezen átküzdött év, és dollármilliók.-oktatott ki bátyám.

-1:Nekem négy lábam van. 2:húsz és fél. Nem mindegy. 3:nincsenek dollármillióim. Bár nem lenne rossz…

-Bocs, elfelejtettem, hogy egy ufó vagy.-mondta.

-Persze, nektek is életem egyik fontos napján kell civakodni.-húzta fel az orrát Li.

-Nem civakodunk. Ez egy egészséges testvéri szóváltás volt.

-Szóváltás… Honnan tudsz te ilyen szavakat?-röhögött ki Logan.

-Hehehe. Marha vicces vagy.

Telefonom őrületes acsarkodásba kezdett, így előhalásztam farzsebemből, és felvettem.

-Kincsem! Miért nem mondtad? Miért folyton az újságokból és a tv-ből kell megtudnom, hogy mi van veled?

Oh,…anyám!

-Anya!-néztem jelentőségteljesen bátyámra, aki ugyanolyan döbbent ’kiment a fejemből’ pofát vágott, mint én.-Sajnálom, de… elég sok minden történt ebben a pár napban, és kiment a fejemből…hát úgy minden. De van egy jó hírem!

-Ugye nem kérte meg a kezed? Vagy terhes vagy? Kicsim, még túl fiatalok vagytok, és a karrieretek is… De persze én örülök, csak…

Az arcom kezdett egyre kétségbeesettebb lenni, ahogy anya csak mondta, és mondta, a végén pedig már komolyan még az életkedvem is elment. Ránéztem Ash-re, majd nagyot nyelve arrébb húzódtam, és válaszoltam anyának.

-Semmi ilyesmiről nincs szó, még legalább 10 évig. Legyen 15.

-Ugyan, őt év, és már házasok lesztek. Bár, jobb örülnék, ha Logan is találna valakit, szegény kicsikém már  kezd kiöregedni.

Hangosan felnevettem ezen, és amikor bátyámra pillantottam, még nagyobb lett a nevetésem. Logan? Sose fog barátnőt szerezni. Egyetlenem megvan egyedül. Mindig azt mondja ő komoly kapcsolatot akar, és még vár az igazira. Várj csak, ameddig akarsz! Én kiélvezem fiatalságom. Na nem, mintha nem gondolnám komolyan ezt Ashton-nal, csak… még nem állok készen a teljesen komoly dolgokra. Elisa más. Ő már félig felnőtt. Én még félig tervbe sem vagyok. Ugyan, sose voltam… Amúgy meg, az álmok után, inkább messziről elkerülnék mindenkit. És most? Nézzétek meg! Az egyik barátnőmet eljegyezték, a másiknak két udvarlója is van –igaz, csak az egyikről tud-, és meg? Boldog vagyok, nem az. Kifejezetten úgy érzem, hogy végre valaki mellett igazán önmagam lehetek. Előtte nem kell megjátszanom magam, tudja, hogy belül igen is érzek, és nem vagyok olyan idióta, kemény csaj, akinek mutatom magam. Igaz, a sors, vagy az a nagyobb hatalom, ami irányítja az életünket, eléggé keresztbe tett nekünk párszor, de nem bántam meg semmit. Mert ha valamit is máshogy csinálok, akkor most talán nem lennénk itt, nem lennék boldog, azzal, akivel tényleg, feltétel nélkül boldog tudok lenni. Egy fiúval, aki tényleg szeret –és nem a bátyám, vagy az apám…vagy egyéb rokonom, akik úgy védenek, mintha egy törékeny porcelán lennék.

-Nem, Elisa kezét kérték meg. Dan hirtelen felbukkant, és… Persze ez sem ment simán, de mi megy?

-Anya.-sápadt le Li.-Anya! Fel kell hívnom!

-Hé.-húzta vissza az ölébe Dan.-Tudod, mielőtt iderepültem, felhívtam anyukád, és megkértem tőle a kezed. Vagy öt percig visított a telefonba, de végül beleegyezett.

-Oh. Annyira szeretlek.-nézett rá olyan szerelmes pillantással, amilyet még nem láttam. Boldog. Már csak Kenzie-t kell elintézni, és mind tökéletesen boldogok leszünk. Na meg Logan, de ő egy nehezebb dió lesz…

-Min gondolkozol?-ölelt át hátulról Ash. Mosolyogva, lehunyt szemekkel bújtam ölelésébe, ahol mindig az az ’otthon vagyok’ érzés tölt el. Mert igen, otthon vagyok, akárhol is legyek, ha ő velem van.

-Szeretlek.-suttogtam.

-Szeretlek.-suttogott ő is. Mintha bármely hangosabb szó széttörhetné ezt a csodát, ami akkor van, ha összeolvadunk, és nincs olyan, hogy ő, vagy én. Csak olyan van, hogy MI.