Ott van az a de.

-Ashton!-löktem el magamtól.-Ezt nem tehetem. Alig fél órája, hogy igent mondtam Ethan-nek, nem csalhatom meg!

-Nem érdekel Ethan.-szorított újra a szekrényhez.-Kérlek, maradj velem!

Kétségbeesett hangjára megtört minden ellenkezésem, és ajkaink szenvedélyesen tapadtak össze. Szinte a fellegekben szálltam, ahogy kezei derekamat simogatták, miközben hajába túrtam. Levegőért kapkodva váltunk el egymástól, én pedig egyből lehajtottam a fejem. Mutatóujját az állam alá téve emelte vissza kobakom, hogy szemembe nézhessen.

-Ha tudnád mióta várok már erre.

-Öt perce?-tippeltem.

-Öt hete.

-Komoly?-nevettem el magam.

-Halál komoly.-nézett mélyen a szemembe.-Öt hete várok erre, amióta felszálltál arra a rohadt gépre, hogy mérföldekre utazz. Öt hete, mióta folyton azon rágódom mit ronthattam el, amiért elhagytál, pedig jól tudom, hogy soha nem is voltál az enyém!Én csak… Szeretnék még egy esélyt, és ígérem, hogy most nem fogom elcseszni.

Szólásra nyitottam a szám, de nem tudtam mit mondjak. Ráharaptam alsó ajkamra, mire tekintete egyből odavándorolt. Megint közelebb hajolt, de mielőtt megcsókolt volna, visszakapta szemeit az enyéimre.

-Nem megy.-ráztam meg enyhén a fejem.-Szeretlek, te is tudod, de… Ott van az a de. És ez épp elég.

-Így inkább vele vagy, minthogy boldog légy?

-Ha vele vagyok, egy ember boldog. Ha veled lennék, senki sem lenne az. Teljesen nem. Rossz lenne a távolság, nem csak nekünk, de mindenkinek. De így legalább egy embert boldognak láthatok. Még ha közben a szívem kettészakad is.

-Az én szívem csak a tiéd.-húzta kezemet a szívére.-És ha kell, örökké vár rád.

-Nem kell ezt tenned. Biztos van olyan lány, aki sokkal jobb nálam. Akivel boldog lehetnél. Aki ott tud lenni melletted.

-Nincs nálad jobb lány. Nincs más, akivel boldogabb lehetnék. Nekem te kellesz.

Legszebben ragyogó szemei elkábítottak, ahogy elvesztem bennük, és már csak azt éreztem, ahogy ajkaink újra találkoznak. Igaz, csak egy apró puszi volt, nekünk többet jelentett ezer szenvedélyes csóknál.

-Le kéne menni.-húzódtam el. Összefontam a karjaim magam előtt, és zavartan egyik lábamról a másikra helyeztem testsúlyom. Elindultam kifelé, és a lépcsőn jártam már, amikor Ash utolért. Odalent Li és Kenzie össze vissza csacsogtak, míg a srácok csak mosolyogtak rajtuk. Ethan mellé ültem le, aki egyből átkarolt, és nyomott egy puszit az arcomra. Mosolyogva dőltem oldalának, miközben Elisa múltkori telefon gondjának történetét hallgattam.

-Egyszerűen nem akart bekapcsolni, bárhogy nyomkodtam, mire rájöttem, hogy talán fel kellene tenni a töltőre!

-Én megmondtam, hogy csak lemerült.-vont vállat Logan.

-Tudjuk, hogy te milyen okos vagy, nem kell mondani.-gúnyolódott Kenzie.

-Te velem ne merj így beszélni!-nézett rá felháborodottan, és meglökte a vállát, de valahogy sikerült lelöknie, így mind hatalmas nevetésben törtünk ki.

Az a két nap,amit még Ash itt töltött,maga volt a borzalom. Mindent bevetett,hogy rábírjon a szakításra. Ethan sokszor átjött,elmentünk randizni,és az igazat megvallva nem volt olyan dolog,amiről ne Ash jutott volna eszembe. Borzasztó barátnő vagyok,hisz amíg a barátom nem messze azt hitte milyen tökéletes lányt talált,addig én Ashton-nal vagyok. Mármint nem járunk,csak...
-Chars!-kiáltott fel bátyám.-Ha nem érsz le 5 másodpercen belül,elkezdjük nélküled!
-Megyek!-ordítottam vissza. Letettem a telefonom,majd az ajtó felé indultam. A folyosón összefutottam Ashton-nal,aki vigyorogva ölelt magához.
-Horrort nézünk. Jössz?
-Melletted ülhetek?
-Tudod,hogy nem félek.-kuncogtam a nyakába.
-Igen. De ha én félek,majd megvédesz.
Ellöktem magamtól,majd lesprinteltem a lépcsőn,és egy tökéletes csúszással a kanapéra érkeztem. Logan a két grácia között ült,mint védelmező/képernyő eltakaró párna. Amolyan "ezt benézted" vigyorral néztem rá,mire visszafintorgott.
-Haveeeer! Ha már ott vagy,betennéd?-kérte meg bátyám az éppen utánam lesétáló sráctól.
Berakta a dvd-t,majd leült mellém-szerencséjére ez volt az utolsó szabad hely a tv-vel szemben. A jobbomon Li ült,Logan másik oldalán meg Kenzie. A film elindult,és amikor a "Igaz történet alapján!" felirat megjelent, lila hajú barátnőm felsóhajtott. Mind kuncogtunk rajta,mert mindig ezt csinálja. Mármint nem fél, csak utána egy hétig folyton azon kattog hogy vajon vele is megtörténhet e az, ami a filmben volt.

Másnap reggel korán keltünk, hogy kikísérjük Ash-t a reptérre. A szülők már előző este elköszöntek tőle, szóval reggel csak négyen kísértük ki.

-Remélem nem most találkoztunk utoljára.-ölelte meg fiúsan Logan Ashton-t.

-Én is remélem. Vigyázz a lányokra. Vagy a lányokkal.-nevetett.

-Te is nagyon fogsz hiányozni.-mondták gúnyosan egyszerre az emlegetettek –kivétel én. De azért ők is megölelgették szegény srácot. Végül elém lépett. Komoly arcomon hamar megjelent egy mosoly, melyet csak ő tud előhívni.

-Vigyázz magadra.-öleltem meg.-Szeretlek.-suttogtam, miközben összeszorítottam mindkét szemem.

-Én is szeretlek. Hiányozni fogsz.

Elhúzódtunk egymástól, mert a hangosbemondóban megszólalt, miszerint megkezdhetik a beszállást az Ausztráliába tartó gép utasai. Ash felvette a sapkáját, meg a napszemüvegét, majd egy intés után elindult becsekkolni.

Csak néztem, ahogy felszáll a gépre, és újra mérföldekkel arrébb lesz. És most volt az a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy soha többé nem látom őt.

Egy héttel a turnénk kezdete előtt, Ethan szakított velem.

-Nem mehet ez tovább. Látom rajtad, hogy nem tudsz boldog lenni. Sajnálom, hogy nem én vagyok az igazi neked. Köszönöm, hogy megpróbáltad, köszönöm ezt a csodás időt, amit veled tölthettem. De itt az ideje véget vetni a szenvedésnek. Nem voltál boldog, így én sem lehettem az. Remélem a sors talál módot arra, hogy vele legyél.

Ennyi volt. Véget ért a kapcsolatunk, de bánkódni nem volt időm, hisz a turné előkészületei minden szabad percem elvették. De nem bántam, ahogy a lányok sem, mert a rajongóinkért bármire képesek vagyunk. Még arra is, hogy éjjel 2-kor internetes minikoncertet adjunk…

És itt vagyunk most. Egy több hónapos koncertsorozat előtt állva, több száz ember előtt zenélve. Nincs is ennél jobb érzés.