De mentségemre szólva, az az állat öngyilkos lett!

Egyszerűen nem tudtam holnapig várni! Már tegnap fel akartam rakni a rész-ugyanis befejeztem-, de aztán elment az idő. De most itt vagyok, rászántam magam, szóval tessék. A következő sem biztos, hogy egy pénteki napon lesz, (az sem biztos, hogy kibírom a jövőhétig, mert annyira nagyon...öhm...hogy is mondjam... szóval nem bírom ki, hogy ne hozzak részt)viszont így jó, mert egy: haladunk, kettő: nektek sem kell többet várni. Nem így terveztem, de úgy látszik ez ilyen össze-vissza blog lesz. Azért remélem olvassátok továbbra is! Na nem is szövegelek tovább, jó olvasást.

Már épp ellenkezni akartam, de a telefonom hangosan kezdte énekelni a beállított csengőhangom.

-Bocsánat.-Anya neve villogott a kijelzőn, így hamar megnyomtam a gombot.-Szia anya!

-Szia kincsem. Miért nem mondtad még nekem, hogy egy ilyen helyes fiú az udvarlód?

Azt hittem ott helyben fogok meghalni a nevetéstől. Még hogy ilyen helyes udvarlóm van… Mindenki hülyének nézhetett a szobában, mert enyhén jött rám a fuldoklás.

-Anya én… Nem tudom miért nem mondtam eddig, hogy van egy ilyen helyes udvarlóm.-mondtam ki az utolsó három szót nagy nehezen. Ashton vigyorogva nézett, de egy „Kuss!” eltátogása után, már csak a visszafojtott mosolygás játszott arcán.

-Remélem minél hamarabb hazahozod bemutatni. Végre egy fiú, aki boldoggá tesz!-szerintem még meg is könnyezte ezt a mondatát.

-Persze. Majd ha lesz egy kis szabadnap, akkor mindenképpen hazaviszem.

-Nagyszerű! Mond meg neki hogy üdv a családban! És puszilom a lányokat is.

Én is elmorogtam valami köszönésfélét, majd kinyomtam a hívást. Összeszűkült szemekkel néztem Ashtonra, majd a lányok felé fordultam.

-Anya puszil titeket.-közöltem velük, majd gonosz vigyorra húztam ajkaim és visszafordultam a fiú felé.-Anya örömmel látna nálunk, hogy megismerjen. És apukám is főleg ha megtudja, hogy az „udvarlóm” vagy. Legalább kipróbálja az új golyókat, amit a szülinapjára kapott tőlem. Remélem golyóálló vagy!

Hatalmasat nyelt, és elpirulva nézett körbe, majd megütközve emelte újra rám tekintetét.

-Apa rendőr. És nem szereti, ha a kicsi lánya körül a másik nem is jelen van.

Szemét dolog tőlem, de ha tényleg a „barátom” akar lenni, akkor csak tessék.

-De az apád nem is…-kezdte el mondandóját Kenzie.

-Nem az anyád szokott a szigorú lenni?-kotyogott közbe Li.

-Ja. Az apád nem is szigorú. Inkább… úgy kezel, mint a második fiát. Amit nem értek, mert Logan is elég lehetne, bár elég fiús vagy, de akkor is lány, bár annyira ne üt ki, de azért mégis… Mindegy.-hallgatott el végre. Szúrósan néztem a két kotyogós ünneprontó barátomra.-Hupsz… Ja, hogy te csak szívattad! Bocsi.

-Te csak szívattál? De izé vagy!

-Te meg se szólalj!-szegeztem rá mutatóujjam.

Maga elé emelte kezeit védekezésképp, majd elnevette magát.

-Hogy fogom én kibírni melletted?

-Te? Én hogy fogom?

-Azért ennyire nem vagyok…

-De, de az vagy.-húztam el a szám. Vállat vontam, aztán lehuppantam a kanapéra, a lábaim pedig a kis dohányzóasztalra raktam. Unottan kapcsolgattam a készüléket, míg körülöttem a legtöbben –Valerie és a lányok- beszélgettek, a fiúk meg Ash-nek mondtak valamit. Elsápadva meresztette szemeit, majd rám kapta azokat és elpirult. A tv-ben épp a hírek ment, és legnagyobb nem meglepetésemre máris mi voltunk a téma. Felhangosítottam, hogy mindenki tökéletesen hallja.

-Habár még csak nemrég lett hivatalosan is bejelentve, de már az egész világ az új sztárpáron rágódik. Mint mindig, most is vannak olyanok, akiknek nem tetszik ez a kapcsolat, de szerencsére több azoknak a száma, akik imádják őket. A Twitter nevű közösségi portálon ők foglalják el a legtöbb trendet, valamint a rajongók is folyton róluk beszélnek. Vajon tartós lesz a kapcsolat, akár a Jelena szerelem, vagy csak egy futó kaland lesz? Reméljük, minél hamarabb megtudjuk a választ.

-Világszenzációk vagyunk!-mondta Ash.

De jó… Idétlen kis csitrik fognak halálos üzeneteket küldözgetni, mindenféle ribancnak elmondani, és megfenyegetni. Már alig várom… Sóhajtva ráztam meg a fejem.

-Azt hiszem most szereztem pár hülye csitrit, akik majd nap mint nap engem szidnak, mert „elvettem” a kedvencüket. Ha egy is beszól nekem, felpofozom, és nem érdekel semmi.

-Ne nevezd a rajongóinkat csitrinek!-háborodtak fel mind a négyen.-És ne bántsd őket.

-Azt csinálok, amit akarok.-grimaszoltam. Nem fogják megmondani nekem.

-Álljatok le. Ne veszekedjetek már is, inkább szokjatok össze.-csóválta a fejét Valerie.-Nekem dolgom van, szóval megyek. Charlie, ne csinálj semmit. Elisa, légy rá jó hatással. Kenzie, te pedig tarts rendet.-Bólogattunk, mint akik majd betartjuk.-Holnap a stúdióban lesztek. Legyetek jók.

Elindult kifelé, de eszébe juthatott valami, mert visszafordult, és rám nézett. Mit csináltam már megint?

-Remélem nem kell holnap a rendőrségen vagy a kórházban kezdenem.

-Mert?

-Mert itt alszik.-mondta úgy, mintha ezt tudnom kellett volna.

Kikerekedett szemekkel néztem rá, majd a bénán álló fiúra, aztán a lányokra, és vissza oda, ahol nemrég még Valerie állt.

-Öhm…Nincs vendégszobánk. Szóval vagy a kanapén alszol, vagy…-hallgatott el Li rám nézve.

-NEM!Nincs az az isten, amiért ez a szobámba akár egyetlen lépést is megtesz!

-1:Nem ez, hanem Ő. 2:Veled fog aludni, mert így legalább összeszoktok egy kicsit. Mert a párok általában tudnak egymásról pár dolgot. Itt az alkalom, hogy megtudjatok egymásról mindent.-mondta Kenzie.

-Na na na! Lassan a testtel. Azért nem mindent.-emeltem magam elé a kezeim.

-Én nem szólhatok bele, hogy hol aludjak?

-NEM!-szóltuk le egyszerre Kenzievel. Megszeppenten nézett ránk, de mi tovább veszekedtünk, nem is figyelve rá.

-Elég!-ordította el magát Li.

Dühösen néztünk rá, a fiúk pedig befogott fülekkel álltak.

-Szerintem mi megyünk. Holnap találkozunk.-mondta Luke, és hárman el is tűntek. Ash maradt egyedüli fiúként. Mondjuk…

Maria-aki idő közben megérkezett a vásárlásból- megcsinálta a vacsorát, ami pizza volt. Vacsora után mindenki elintézte lefekvés előtti dolgait. Kértem Miariatól egy takarót és egy párnát, amiket a szobámba vittem. Letettem a földre az ágyam mellé, majd visszamentem a nappaliba. Mindenki kiterült, így nekem nem nagyon volt hely. Végül a legegyszerűbb megoldást választottam, azaz belefeküdtem az ölükbe. Nem volt energiájuk tiltakozni, szóval nyugodtan maradtam a helyemen. Nem sokkal később mind olyan fáradtak voltunk, hogy majdnem bealudtunk, úgyhogy döntöttünk, és elvonultunk aludni. Bevackoltam magam a puha takaróm alá, és lehunytam szemeim.

-Alszol?-suttogta ideiglenes szobatársam.

-Igen. Most is csak álmomban beszélek.-morogtam.

-Mi a kedvenc színed?-szólalt meg kis idő múlva.

-Komolyan? Ennél nem tudtál volna valami érdekesebbet kitalálni?-kérdeztem felülve az ágyamon. Visszadőltem a párnámra, és csendbe burkolóztunk.-Fekete és kék. De szeretem a zöldet is. Tudod azt az árnyalatát, ami a fű- és a mocsár zöld között van. Neked?

-Te aztán kifejted a mondandód.-nevetett fel halkan.

-Szövegíró vagyok. Ez a dolgom.-kuncogtam én is.-Éhes vagyok.

-Én is.

Kikászálódtam az ágyamból, és felette állva bámultam le rá. Olyan „jössz vagy mi lesz?” fejjel néztem rá, mire elvigyorodott és felpattant. Kiosontunk a konyhába-csoda, hogy nem ébredt fel senki a hangos nevetésünkre. Pedig visszafojtottuk! Csak egymásnak vágtunk hülye fejeket, hogy ne bírja. Ahogy kiértünk a folyosóról, nekilendülve sprinteltem el a konyháig, ahol megcsúsztam és egyenesen nekimentem a hűtőnek. A szánkra tapasztott kezekkel álltunk-én ültem!-, míg abba nem maradt a nevetésünk. Kivettem a megmaradt pizzát, bevágtam a mikróba, és leültünk az asztalhoz. Amint egymásra néztünk, kitört belőlünk a nevetés, és egymást lepisszegve vártunk a kaját. Pityegett a mikró, jelezve elkészült a kaja. Kivettem és két tányérra raktam egy-egy szeletet, majd az egyiket elé, míg a másikat magam elé tettem. Csendben tömtük magunkba a hizlaló kaját, amit anya biztos nem engedne meg, mert szerinte egészségtelen. Nem értem ezeket a hóbortjait. Amint eltüntettük, ami a tányérunkon volt, visszaindultunk a szobámba. Újra bebújtam az ágyamba, Ash pedig az ideiglenes alvóhelyére.

-Mesélj magadról.-kérte.

-Mit?-húztam az agyát.

-Mindent.

-Rendben. December 31-én születtem, pontosan két perccel éjfél előtt. Anyám nem akart engem, mert nem tudott volna eltartani. Apám és a felesége össze is vesztek, amikor én megszülettem. Végül Karen elfogadott, mert, ahogy ő mondta, nem tehetek arról, hogy az anyám egy kurva volt. Mondhatni, egy egy éjszakás kalandból lettem. Azóta Karen az anyám. Apa mindent megadott, amit csak tudott. Sose kértem sok mindent. A tesóm Logan. Mindig is teljes testvérként tekintettem rá. Hű, ez aztán t-s volt… Mindegy. A kapcsolatunk szoros, főleg amikor kiderült, hogy a szívrendellenessége van. Most is a kórházban fekszik, kómában. Egy hete kicsit megerőltette magát. Amikor csak tudok, hazamegyek hozzá.

-Sajnálom.

-Nem kell. Erős, és kitart. Megígérte, hogy mellettem marad, és megvéd mindentől.

-Nagyszerű testvér lehet.

-A legjobb a világon. Főleg amikor elvitte helyettem a balhékat.

-Mint például?-kíváncsiskodott.

-Vázatörés, egyéb törések… Egyszer kaptam egy leguánt. Egy hét után már nem mozdult többé. De mentségemre szólva, az az állat öngyilkos lett! Már előtte láttam rajta.

Kinevetett. Kedves. Még beszélgettünk egy kicsit, de hamar elnyomott minket az álom.

Nos…Igen, mi egy párt alkotunk.

Meghoztam az első fejezetet! Én már nagyon várom a véleményetek. Szerintem elég lapos lett, de Charlie természete eléggé látszik itt. A következő szerintem két hét múlva jön, mert három blogot egyszerre nem a legkönnyebb. És anya befogott házimunkára is, de még az angolt is tanulni kellene szóval nem sok idő áll majd rendelkezésemre. Amint van időm és energiám írom a részeket, de ha néha kések, akkor jó lenne, ha szemet hunynátok fölötte. Remélem tetszeni fog amit írtam, és...Még annyit, hogy köszönöm mindenkinek aki eddig megnézte a blogom-és a többit is!

U.I.:Tetszik az új fejléc? Kezdek belejönni...

-Lányok, ez lesz az első interjútok. Lehetőleg ne rontsátok el.-mondta Valerie.

-Igenis, főnökasszony!-szalutáltunk. Egyszerre nevettük el magunkat a beálláson.

Életünk első interjújára készülünk, és egy kicsit sem izgulunk. Csak Elisa tojt be kicsit.

-Nyugi már Li!-veregettem meg a vállát.

-Nem megy! Mi lesz, ha elrontom? Ha dadogok? Vagy ha rosszat mondok?-kérdezte kétségbeesetten.

Kenzievel összenézve kuncogtunk. Hogy lehet valaki ilyen? Mindig ezt csinálja, ha ideges. Mi nevetünk rajta, aztán tök jó minden. Sőt! Olyankor még jobb a koncert, vagy bármi.

-Nevetünk. Aztán semmi gond. Fogd fel úgy, mint egy bulit.

-Ahol kérdéseket tesznek fel.-kotyogtam közbe Kenzie nagy monológjába. Egy csúnya pillantással elhallgattatott, majd visszafordult Li felé.

-Gyertek csajok. Mindjárt kezdünk.-szólt be egy fickó.

Gyorsan megigazították a ruháinkat meg a hajunkat, és már mentünk is a stúdióba. A kanapéra ültünk le, miután bemutatkoztunk. Tök szimpi ez a nő.

Utálom ezt a nőt. Beleváj minden apró részletbe az életünkben.

- Nos, lányok. Mit terveztek még erre az évre?

-Szeretnénk felvenni az első videoklipünk, melynek az előkészületei már folyamatban vannak. De amikor időnk van rá, az albumon dolgozunk.-válaszolt Kenzie.

-És hogy haladtok vele? Ha jól tudom, pár dal már készen van.-vigyorgott irritálóan. Vagy csak engem idegesít ez a nő?

-Igen, már meg van egy-két dal, de még finomítunk rajtuk. Például a vokál még nincs teljesen kész, vagy a zene is finomításra szorul.-vettem át a szót.

-És ti írjátok a dalokat?

-Mindet. Amikor elkezdtük, megegyeztünk abban, hogy csak saját dalokat adunk elő. Mert amit nem mi írunk, azt nem tudjuk olyan átérzéssel énekelni.-mondta Elisa.

-És saját tapasztalatok alapján vagy, hogy íródnak a slágerek?

-Sok érzelem rejtőzik egy emberben, és az énekesek abban különböznek, hogy rímek formájában kiadják magukból. Egy dal folyamata abból áll, hogy mi mondjuk ami eszünkbe jut, Charlie pedig rímekbe szedi. Ebben ő van az élen.-nézett rám Kenzie.

-Nem is igaz.-pirultam el egy kicsit. Csak egy kicsit…mondjuk, hogy egy paradicsom is fehérebb nálam.

Mindenki nevetett reakciómon, én pedig lehajtottam fejem és a kezembe temettem arcom, miközben elfojtottam feltörni készülő nevetésem.

-Ne sírj kincsem!-simogatta meg a hátam Elisa.

-Te idióta, én nevetek!-ütöttem bele a vállába.

Egy pár könnyű kérdést tett még fel, majd mehettünk is. Visszaöltöztünk, aztán indultunk haza. Amikor hazaértünk, egyből a konyha felé vettük az irányt. Maria –Elisa anyukája- már az asztalra tette az ebédet. Mint akik egy hete nem ettek, úgy vetettük rá magunkat az ételre. Igen, mi kulturált ifjú hölgyek vagyunk! Többnyire…

-Nézzünk filmet. Unatkozok.-nyafogott Kenzie.

-Kenza drágám. Szerinted mi nem?-tettem fel a remek kérdést.

Végszóra megcsörrent a telefonom. Miért engem kell csesztetni állandóan?

-Valerie az.-olvastam el a nevet a kijelzőn.-Mond.

-Lányok, jó hírem van!

-Mi?

-Remek ötletem van, hogy hogyan tudnánk a bandát nagyobb hírnévhez juttatni.

-Na most mit talált ki?-suttogta Elisa.-Ha megint olyan, mint a múltkor, én kihagyom.

Nos…az az ötlet tényleg nem volt valami jó.

-Le fog merülni a telefonom, szóval gyorsan mondom. Azt találtam ki, hogy Charlie…

-Én? Miért én? Nem lehetne Elisa? Vagy Kenzie. Ő mindent tökéletesen csinál. Én csak a bénázásban és a füllentésben vagyok jó.

-Pont ezt a tulajdonságodat fogjuk felhasználni.-szúrta közbe.

-Nem! A rajongóinknak nem fogok hazudni. Az emberek mindig rájönnek a hazugságra, és ha rájönnének, hogy hazudtunk…Nem!-tiltakoztam azonnal.

-Nem te döntesz. Mindent megbeszéltünk már a…

A vonal megszakadt, a mondata közepén. Hát ezt már nem fogjuk megtudni…Nem most. Holnap úgyis eljön és tájékoztat a „fejleményekről”.

El is jött. Csak sajnos kicsit későn, bár ahhoz időben, hogy ne verjem szét pár emberke képét.

Azon ritka napok egyike volt a másnap, amikor nem csináltunk semmit. Filmet néztünk, pop cornt zabáltunk, és hizlaló kaját tömtünk magunkba. Átlagos lazulós nap…

-Elgurult a kukoricám!-nyafogtam a pattogatott roppanós izé után nézve.

Ezen megint nevettünk egy sort, de most komolyan...  ezen ki nem nevetett volna?

-Most pedig térjünk rá a lányokra. Felröppentek pletykák, hogy az egyik CME lánnyal valamelyikőtök közelebbi kapcsolatba került.-húzogatta a szemöldökét a műsorvezető.

Meglepetten meresztettük a szemeinket a készülékre, melyben elhangzott ez az érdekfeszítő mondat. Megvilágosodva néztünk össze a lányokkal. Szóval erre gondolt Valerie…

-Most mit néz mindenki engem?-kérdezte Ash. Jajj ne…

-Mert mindenki tudja, hogy te vagy a pletykák kereszttüzében.Szóval…Igaz vagy sem, hogy te és Charlie jártok?

Feszült figyelemmel néztük a habozó fiút. Nem mondhatja ki!

-Nos…Igen, mi egy párt alkotunk.-bökte ki nagy nehezen. Kimondta…

-Én kicsinálom ezt a gyereket! Amint a szemem elé kerül, az első dolgom egy jobb horog lesz, az tuti!-dühöngtem. A lányok próbáltak nyugtatni, de ilyenkor ki a fene lenne nyugodt? Egy kamukapcsolat kezdetét jelentette be pár pillanata az az idióta, és a legrosszabb, hogy én erről nem tudtam! Utálom ezt az egészet!!!

Olyan másfél óra telt el, amikor megszólalt a csengő. Tudtam jól kik azok. Azonnal felment a pumpa  bennem, amikor tekintetünk találkozott. Láthatta szememben a dühöt, mert ijedten torpant meg és az éppen előtte álló személyt-történetesen Elisa volt az-maga elé húzta.

-Kérlek ne üss meg! Nem az én hibám, nem én találtam ki, és nem én voltam!

-Nem hiszem el! Mégis hogy a francba jutott eszetekbe ez? Én miért pont én? Mit tettem ellenetek, amiért ezt érdemeltem? Megmondanátok?-törtem ki meg sem hallva szavait. Szikrákat szóró tekintettel mentem közelebb az Elisa mögött bujkáló sráchoz.-Szóval? Miért pont én?

Elisa elandalgott kettőnk közül, így Ash védtelenül maradt. A pólójánál fogva rántottam közelebb, hogy az arcába tudjam sziszegni kérdéseim. Szemeiben félelem csillant, és összeszorította azokat, amikor lendült a kezem.

-Mi a fene folyik itt?-kiáltotta el magát Valerie.

-Hála égnek! Ha pár pillanatot késel, Charlie már szétverte volna.-könnyebbült meg Li.

Dühös pillantásom még mindig összefonódva volt az ő ijedt íriszeivel, de Valerie két nagydarab izével jött, és azok lefejtették ujjaimat Ash pólójáról. A karjuk vastagabbak voltak, mint a derekam, de egyet még le is tudtam volna talán ütni, de kettő már sok. És ezt Valerie is jól tudja…

-Hallgatlak.-állt elém.-Miért is akartad megütni? Nem pont te mondtad, hogy védteleneket nem szabad bántani?

-Hé! Én nem vagyok védtelen!-háborodott fel Ash.

-Szerintem meg igen, mert most akart megütni egy csaj.-veregette meg a vállát Calum. A többiek nevetni kezdtek, mire Ashton durcásan összefonta kezeit mellkasa előtt. Én még mindig a két gorilla között álltam-bár lehet hogy lebegtem, mert olyan erősen fogták a karjaimat, hogy nem biztos, hogy a földön álltam-és mérgesen méregettem a durci fiút.

-Elengednétek?-néztem az egyik, majd a másik szekrényre.-Legalább a neveteket mondjátok el.

-Joe.-dörmögte az amelyik a bal oldalamon állt.

-Frank.-mondta a másik. Biccentettem nekik, majd egy terven agyaltam.

-Charlie. Min agyalsz?-nézett rám kérdőn Kenzie.

Suttogott valamit Valerienek, majd újra rám nézett. Mindenki rám emelte pillantását, én meg csak kukán bámultam vissza.

-Mi van?-kérdeztem végül.

Mindenki csak rázta a fejét, így sóhajtottam és kérlelően néztem Valeriere. Bólintott, így elengedtek a monstrumok-bocsánat, Joe és Frank-, és masszírozni kezdtem a felkarom.

-Nagyon fáj?-jött mellém Ashton.

-Nem, viccből masszírozom.-vágtam rá nyersen.

-Most miért vagy ilyen velem?

-Még kérdezed? Élő adásban jelentetted be-a tudtom nélkül-, hogy járunk, ami nem is igaz. Hát ezért vagyok veled ilyen.-fejtettem ki indokom. Lehet kicsit durva voltam, de hidegen hagyott. Jelen pillanatban a hazugság és annak következményei jobban lefoglaltak.

-Nem én akartam ezt. Én sem akarok hazudni, de a menedzsment összebeszélt, és én is csak egy áldozat vagyok. Sajnálom ezt az egészet, de csak segíteni akarok, mert ha jól tudom barátok vagyunk.

-Még. De nem biztos, hogy azok is maradunk.-morogtam.

-Nos, ha egy látszatkapcsolatot akarunk fenntartani, akkor jóba kell lennünk.

-De nem akarom. Minden nap a szemükbe kell hazudnunk a rajongóinknak, a sajtónak, és minden embernek a világon. És ez csak szenvedés lesz mindenkinek! Neked, a lányoknak, a fiúknak, nekem is!

-Szóval úgy gondolod szenvednél mellettem?-kérdezte bánatosan.

-…

Prológus...féleség

Nyitás: 2014.06.20.
Charlie élete a zene.De minden megváltozik, amikor két iskolatársa meghallja, és bandát alakítanak, a hírnév rögös útjára lépnek.Megannyi dolog nehezíti karrierjük, és a lányok mindegyiket együtt küzdik le. De mi lesz, ha egy kegyes hazugság túlnövi őket?Ha egy ál-kapcsolat talán egy banda vesztét okozza?Ha a "szerelem" tényleg szerelem lesz?Mit tesz a két fiatal?
Megtudod, ha követed a blogom!!!