Nos…Igen, mi egy párt alkotunk.

Meghoztam az első fejezetet! Én már nagyon várom a véleményetek. Szerintem elég lapos lett, de Charlie természete eléggé látszik itt. A következő szerintem két hét múlva jön, mert három blogot egyszerre nem a legkönnyebb. És anya befogott házimunkára is, de még az angolt is tanulni kellene szóval nem sok idő áll majd rendelkezésemre. Amint van időm és energiám írom a részeket, de ha néha kések, akkor jó lenne, ha szemet hunynátok fölötte. Remélem tetszeni fog amit írtam, és...Még annyit, hogy köszönöm mindenkinek aki eddig megnézte a blogom-és a többit is!

U.I.:Tetszik az új fejléc? Kezdek belejönni...

-Lányok, ez lesz az első interjútok. Lehetőleg ne rontsátok el.-mondta Valerie.

-Igenis, főnökasszony!-szalutáltunk. Egyszerre nevettük el magunkat a beálláson.

Életünk első interjújára készülünk, és egy kicsit sem izgulunk. Csak Elisa tojt be kicsit.

-Nyugi már Li!-veregettem meg a vállát.

-Nem megy! Mi lesz, ha elrontom? Ha dadogok? Vagy ha rosszat mondok?-kérdezte kétségbeesetten.

Kenzievel összenézve kuncogtunk. Hogy lehet valaki ilyen? Mindig ezt csinálja, ha ideges. Mi nevetünk rajta, aztán tök jó minden. Sőt! Olyankor még jobb a koncert, vagy bármi.

-Nevetünk. Aztán semmi gond. Fogd fel úgy, mint egy bulit.

-Ahol kérdéseket tesznek fel.-kotyogtam közbe Kenzie nagy monológjába. Egy csúnya pillantással elhallgattatott, majd visszafordult Li felé.

-Gyertek csajok. Mindjárt kezdünk.-szólt be egy fickó.

Gyorsan megigazították a ruháinkat meg a hajunkat, és már mentünk is a stúdióba. A kanapéra ültünk le, miután bemutatkoztunk. Tök szimpi ez a nő.

Utálom ezt a nőt. Beleváj minden apró részletbe az életünkben.

- Nos, lányok. Mit terveztek még erre az évre?

-Szeretnénk felvenni az első videoklipünk, melynek az előkészületei már folyamatban vannak. De amikor időnk van rá, az albumon dolgozunk.-válaszolt Kenzie.

-És hogy haladtok vele? Ha jól tudom, pár dal már készen van.-vigyorgott irritálóan. Vagy csak engem idegesít ez a nő?

-Igen, már meg van egy-két dal, de még finomítunk rajtuk. Például a vokál még nincs teljesen kész, vagy a zene is finomításra szorul.-vettem át a szót.

-És ti írjátok a dalokat?

-Mindet. Amikor elkezdtük, megegyeztünk abban, hogy csak saját dalokat adunk elő. Mert amit nem mi írunk, azt nem tudjuk olyan átérzéssel énekelni.-mondta Elisa.

-És saját tapasztalatok alapján vagy, hogy íródnak a slágerek?

-Sok érzelem rejtőzik egy emberben, és az énekesek abban különböznek, hogy rímek formájában kiadják magukból. Egy dal folyamata abból áll, hogy mi mondjuk ami eszünkbe jut, Charlie pedig rímekbe szedi. Ebben ő van az élen.-nézett rám Kenzie.

-Nem is igaz.-pirultam el egy kicsit. Csak egy kicsit…mondjuk, hogy egy paradicsom is fehérebb nálam.

Mindenki nevetett reakciómon, én pedig lehajtottam fejem és a kezembe temettem arcom, miközben elfojtottam feltörni készülő nevetésem.

-Ne sírj kincsem!-simogatta meg a hátam Elisa.

-Te idióta, én nevetek!-ütöttem bele a vállába.

Egy pár könnyű kérdést tett még fel, majd mehettünk is. Visszaöltöztünk, aztán indultunk haza. Amikor hazaértünk, egyből a konyha felé vettük az irányt. Maria –Elisa anyukája- már az asztalra tette az ebédet. Mint akik egy hete nem ettek, úgy vetettük rá magunkat az ételre. Igen, mi kulturált ifjú hölgyek vagyunk! Többnyire…

-Nézzünk filmet. Unatkozok.-nyafogott Kenzie.

-Kenza drágám. Szerinted mi nem?-tettem fel a remek kérdést.

Végszóra megcsörrent a telefonom. Miért engem kell csesztetni állandóan?

-Valerie az.-olvastam el a nevet a kijelzőn.-Mond.

-Lányok, jó hírem van!

-Mi?

-Remek ötletem van, hogy hogyan tudnánk a bandát nagyobb hírnévhez juttatni.

-Na most mit talált ki?-suttogta Elisa.-Ha megint olyan, mint a múltkor, én kihagyom.

Nos…az az ötlet tényleg nem volt valami jó.

-Le fog merülni a telefonom, szóval gyorsan mondom. Azt találtam ki, hogy Charlie…

-Én? Miért én? Nem lehetne Elisa? Vagy Kenzie. Ő mindent tökéletesen csinál. Én csak a bénázásban és a füllentésben vagyok jó.

-Pont ezt a tulajdonságodat fogjuk felhasználni.-szúrta közbe.

-Nem! A rajongóinknak nem fogok hazudni. Az emberek mindig rájönnek a hazugságra, és ha rájönnének, hogy hazudtunk…Nem!-tiltakoztam azonnal.

-Nem te döntesz. Mindent megbeszéltünk már a…

A vonal megszakadt, a mondata közepén. Hát ezt már nem fogjuk megtudni…Nem most. Holnap úgyis eljön és tájékoztat a „fejleményekről”.

El is jött. Csak sajnos kicsit későn, bár ahhoz időben, hogy ne verjem szét pár emberke képét.

Azon ritka napok egyike volt a másnap, amikor nem csináltunk semmit. Filmet néztünk, pop cornt zabáltunk, és hizlaló kaját tömtünk magunkba. Átlagos lazulós nap…

-Elgurult a kukoricám!-nyafogtam a pattogatott roppanós izé után nézve.

Ezen megint nevettünk egy sort, de most komolyan...  ezen ki nem nevetett volna?

-Most pedig térjünk rá a lányokra. Felröppentek pletykák, hogy az egyik CME lánnyal valamelyikőtök közelebbi kapcsolatba került.-húzogatta a szemöldökét a műsorvezető.

Meglepetten meresztettük a szemeinket a készülékre, melyben elhangzott ez az érdekfeszítő mondat. Megvilágosodva néztünk össze a lányokkal. Szóval erre gondolt Valerie…

-Most mit néz mindenki engem?-kérdezte Ash. Jajj ne…

-Mert mindenki tudja, hogy te vagy a pletykák kereszttüzében.Szóval…Igaz vagy sem, hogy te és Charlie jártok?

Feszült figyelemmel néztük a habozó fiút. Nem mondhatja ki!

-Nos…Igen, mi egy párt alkotunk.-bökte ki nagy nehezen. Kimondta…

-Én kicsinálom ezt a gyereket! Amint a szemem elé kerül, az első dolgom egy jobb horog lesz, az tuti!-dühöngtem. A lányok próbáltak nyugtatni, de ilyenkor ki a fene lenne nyugodt? Egy kamukapcsolat kezdetét jelentette be pár pillanata az az idióta, és a legrosszabb, hogy én erről nem tudtam! Utálom ezt az egészet!!!

Olyan másfél óra telt el, amikor megszólalt a csengő. Tudtam jól kik azok. Azonnal felment a pumpa  bennem, amikor tekintetünk találkozott. Láthatta szememben a dühöt, mert ijedten torpant meg és az éppen előtte álló személyt-történetesen Elisa volt az-maga elé húzta.

-Kérlek ne üss meg! Nem az én hibám, nem én találtam ki, és nem én voltam!

-Nem hiszem el! Mégis hogy a francba jutott eszetekbe ez? Én miért pont én? Mit tettem ellenetek, amiért ezt érdemeltem? Megmondanátok?-törtem ki meg sem hallva szavait. Szikrákat szóró tekintettel mentem közelebb az Elisa mögött bujkáló sráchoz.-Szóval? Miért pont én?

Elisa elandalgott kettőnk közül, így Ash védtelenül maradt. A pólójánál fogva rántottam közelebb, hogy az arcába tudjam sziszegni kérdéseim. Szemeiben félelem csillant, és összeszorította azokat, amikor lendült a kezem.

-Mi a fene folyik itt?-kiáltotta el magát Valerie.

-Hála égnek! Ha pár pillanatot késel, Charlie már szétverte volna.-könnyebbült meg Li.

Dühös pillantásom még mindig összefonódva volt az ő ijedt íriszeivel, de Valerie két nagydarab izével jött, és azok lefejtették ujjaimat Ash pólójáról. A karjuk vastagabbak voltak, mint a derekam, de egyet még le is tudtam volna talán ütni, de kettő már sok. És ezt Valerie is jól tudja…

-Hallgatlak.-állt elém.-Miért is akartad megütni? Nem pont te mondtad, hogy védteleneket nem szabad bántani?

-Hé! Én nem vagyok védtelen!-háborodott fel Ash.

-Szerintem meg igen, mert most akart megütni egy csaj.-veregette meg a vállát Calum. A többiek nevetni kezdtek, mire Ashton durcásan összefonta kezeit mellkasa előtt. Én még mindig a két gorilla között álltam-bár lehet hogy lebegtem, mert olyan erősen fogták a karjaimat, hogy nem biztos, hogy a földön álltam-és mérgesen méregettem a durci fiút.

-Elengednétek?-néztem az egyik, majd a másik szekrényre.-Legalább a neveteket mondjátok el.

-Joe.-dörmögte az amelyik a bal oldalamon állt.

-Frank.-mondta a másik. Biccentettem nekik, majd egy terven agyaltam.

-Charlie. Min agyalsz?-nézett rám kérdőn Kenzie.

Suttogott valamit Valerienek, majd újra rám nézett. Mindenki rám emelte pillantását, én meg csak kukán bámultam vissza.

-Mi van?-kérdeztem végül.

Mindenki csak rázta a fejét, így sóhajtottam és kérlelően néztem Valeriere. Bólintott, így elengedtek a monstrumok-bocsánat, Joe és Frank-, és masszírozni kezdtem a felkarom.

-Nagyon fáj?-jött mellém Ashton.

-Nem, viccből masszírozom.-vágtam rá nyersen.

-Most miért vagy ilyen velem?

-Még kérdezed? Élő adásban jelentetted be-a tudtom nélkül-, hogy járunk, ami nem is igaz. Hát ezért vagyok veled ilyen.-fejtettem ki indokom. Lehet kicsit durva voltam, de hidegen hagyott. Jelen pillanatban a hazugság és annak következményei jobban lefoglaltak.

-Nem én akartam ezt. Én sem akarok hazudni, de a menedzsment összebeszélt, és én is csak egy áldozat vagyok. Sajnálom ezt az egészet, de csak segíteni akarok, mert ha jól tudom barátok vagyunk.

-Még. De nem biztos, hogy azok is maradunk.-morogtam.

-Nos, ha egy látszatkapcsolatot akarunk fenntartani, akkor jóba kell lennünk.

-De nem akarom. Minden nap a szemükbe kell hazudnunk a rajongóinknak, a sajtónak, és minden embernek a világon. És ez csak szenvedés lesz mindenkinek! Neked, a lányoknak, a fiúknak, nekem is!

-Szóval úgy gondolod szenvednél mellettem?-kérdezte bánatosan.

-…