Rossz szöveget mondtam, majdnem eltaknyoltam, stb.

Meghoztam! Itt vagyok az ötödik fejezettel. Meg kell hogy mondjam, ahhoz képest, hogy nem jutott eszembe semmi, két nap alatt megírtam. Ehhez kell azért tehetség-na ez egósan hangzott.
Köszönöm a sok érdeklődést a történetem felé, mert ahogy nézegettem az oldalmegjelenítéseket, nem csak hazánkban, hanem rengetek más helyről is benéztek! Pl.:Ebben a hónapban:Egyesült Államok, Ukrajna, Németország, Kamerun, Malajzia és Oroszország.
Nagyon köszönöm!

Egy hét telt el, mióta „járunk” Ashtonnal. Taylort tiszteletbeli negyedik tagnak fogadtuk, és amíg nálunk volt, minden nap együtt hülyéskedtünk. Elrángattak csajos napot tartani. Vásárlás, kozmetika, masszázs-ami annyira nem volt rossz-, de a legrosszabb az volt, amikor berángattak egy csajos, sírós, zsepis filmre. Én szerintem bealudtam rajta, mert az első 3 percre emlékszem, utána viszont csak az rémlik, amikor ment a vége főcím. Beültünk kajálni, majd mentünk haza.

A „randink” végül is nem volt rossz. Sétáltunk, beszélgettünk… néhány rajongó ugyan megtalált minket, de nem volt vészes. Viszont az nagyon vicces volt, amikor egy kislány épp autogramot kért tőlem, de amikor Ash odajött, megkérdezte, hogy ki ő. Én persze szakadtam a nevetéstől, míg „barátom” bevágta a durcát, és vennem kellett neki fagyit, hogy hagyja abba. Mint egy gyerek!

A dal készen lett, és a videoklipet is elkezdtük. Először csak a stúdióban forgattunk, ma viszont egy raktárban dolgozunk. Mindannyian kapunk három szerelést, ami különböző helyszíneken lesz rajtunk. Mi hárman, a hangszereink, sok-sok graffiti, és pár kalapács, amivel rombolunk. Az alap ötlet az volt, hogy egyedül vesznek fel minket, majd amikor játszunk, aztán az jön, ahogy lerombolunk egy falat. Szerintem baromi jó lesz.

-Akkor McKenzie lesz az első, aztán jön Charlie, majd Elisa. Az utolsó lesz a fal, előtte viszont azt vesszük fel, amikor a tetőn énekeltek. Rendben?-vázolta fel a rendező. Egyszerre bólintottunk, és szétoszlottunk a megfelelő helyszínekre. Én a saját sarkam felé mentem. Nagyon jó lett, ahogy a többieké is. Tükrözi a személyiségünket. Mivel második vagyok, ezért amíg felveszik Kenziet, engem készítenek elő.

A hajam világoskék színt kapott, hullámosra csinálták, és szabadon engedték a hátamra omlani. Egy szürke pólót kaptam, aminek az ujján fehér virágok vannak. Alá egy harisnyát, ami itt-ott szakadt volt. Az összhatás tetszett. Kenzie kócos frizurája minden pénzt megér. Sokáig nevettünk rajta. Egy egyszerű fehér-elég piszkos, így inkább világosbarna-pólót vett fel, egy cicanacival. Li sötétlila hajjal tündökölt, egy fekete kalappal a buksiján. Fehér pólót és fekete rövidnadrágot kapott. Jól mutattunk!

-Charlie! Te jössz.-szólt a rendező. Odasasszéztam a helyemre, és lehuppantam a földre. Kíváncsian néztem fel a rendezőre.-Annyi lesz a dolgod, hogy ülsz, és énekelsz. Aztán újra, de a koreográfiával. Rendben?

Bólintottam, majd nekikezdtünk a munkának. Könnyen felvettük a dolgot, persze voltak bakik. Rossz szöveget mondtam, majdnem eltaknyoltam, stb. ... Fél óra kínkeserves szenvedés után az én részem is készen lett, szóval átadtam a helyem Linek. Megint a fodrászszékbe kerültem.

-Kaja!-rikkantott mellettem Kenzie. Egy pizzás doboz lengedezett a kezében, amit elmartam előle, és egy szelet kivétele után visszaszolgáltattam neki. Jóízűen beleharaptam a szeletembe, amitől az arcom pizzás lett. Kenzie ezt gyorsan meg is örökítette. Ezután visszatértünk a készülődéshez. Most az jön, amikor éneklünk a tetőn.

Szürke cuccokat kaptunk, a hajunkat pedig bonyolultra csinálták. Főleg Kenzie haja lett állati. A hajam lófarokba kötötték, és világosítottak rajta egy kicsit. Gondolom azért, hogy ne zavarjon. Ramones pulcsit kaptam, egy farmerrel, és bakanccsal. Kenzie smiley pulcsit, tépett farmerrel és sportcipőt. A haja valami fenomenális lett. Li fura fonásos haja nagyon tetszett. Rá is pulcsit aggattak, rövidnacival és tornacipővel. Szürkén virítottunk, csak a hajunk dobta fel színekkel. Beültem a dobok mögé, és kezembe vettem a dobverőket. Jó érzés volt ott ülni, és a szerelmemen játszani. Li felkapta a gitárját, és össze-vissza puszilgatta. A hangszerünk a legnagyobb szerelmünk, és néha furán nyilvánul ez meg.

-Gyerünk lányok.-mondta Kenzie.

Nekiálltunk ennek is. A kamerák mindenhol ott voltak. Néha belegrimaszoltam egy-kettőbe. Az egészet úgy fogtuk fel, mint egy bulit, így nem volt gond. A zene minden gondunkat elfeledteti velünk, mint ahogy most is. Ütemre dobbant a szívem. Li is beleélte magát, látszott az arcán. Kenzie hangja csak úgy szállt az éjszakában. Ja, igen. Közben beesteledett, és pont a naplemente látszott mögöttünk. Nagyon jó felvételek lettek szerintem.

Az utolsó jelenet, amit felveszünk, az a fal lerombolása lesz. Az én hajam sötétebb lett, és lilát is kevertek bele. Nagyon bejött a fonás is. Egyszerű farmer, tornacsuka, és szürkés bajuszos-szemüveges-kalapos póló farmermellénnyel. Kenzie piros hajat, és bele egy virágot kapott. Neki is farmer, egy pirosas feliratos póló, de a lábbelije egy a póló színéhez passzoló magassarkú lett. Li világosabb frizurával ücsörgött, amiben egy nagy fekete masni díszelgett. Világoskék inget vett fe, sötétebb farmerrel, és telitalpas magassarkút, ami az ing színével egyezett meg. Ő is kapott napszemcsit, mint Kenzie, de Kenzien vörös rúzs, míg Lin világosabb volt. Én nem kaptam!!! Kiharcoltam magamnak. Viszont a fülbevalója cuki volt. Olyan Elisás.

-Rendben hölgyeim. Itt a kellékeitek.-Egy férfi a kezünkbe nyomott egy-egy bazinagy kalapácsot. Hm… Ez tetszik.-A dolgotok annyi lesz, hogy ha azt mondom „Most!”, akkor szétveritek azt a fal utánzatot.-mutatott egy 2-szer 2 és fél méteres falra. Elég kicsi volt a vastagsága, gondolom csak nem egy igazi falat bontatnak le velünk!

-Ez király lesz! Végre rombolhatok! És nem csuknak majd le érte.-örvendeztem. A csajok csak nevettek lelkesedésemen. Szépen beálltunk, ahogy azt a rendező szépen elmagyarázta.

-Felvétel!-kiáltotta. Mindhárman a kamerákba néztünk-ahogy azt mondták-, majd egymásra. Bólintottunk, majd a „Most!” után, nekiestünk a falnak.

A végeredmény nagyon tetszett mindannyiunknak, szóval összevágják és kész is a második videoklipünk! Azt mondták a jövő hétre biztosan meglesz. És mivel nekünk immár nincs dolgunk, haza is mehettünk.

-Szerintem nagyon ütős lesz.-mondta Li.

-Reméljük a rajongóink is ilyen véleményen lesznek.-kotyogott közbe Kenzie.

-Miért ne lennének? A mi rajongóink, szóval csak bírják azt, amit mi.-vontam vállat. A hajam kezdtem piszkálni. Tökre bejön(nek) ez(ek) a szín(ek). De Kenzienek is jó a rikító piros, míg Li maradt a kifinomultabb a masnis lilával. Mi is lenne velem most nélkülük. Valószínűleg otthon unatkoznék, vagy a kórházban lennék Logan mellett. Hiányzik. És egyre kétségbeesettebb vagyok. Mi van, ha nem fog felébredni? Ha már nem láthatom többet vadul csillogó tekintetét, amikor rám néz? Vagy nem hallhatom nevetését? Mi lesz velem nélküle? Nem hagyhat itt. Főleg nem most. Az életem tiszta felfordulás. Híres lettem, lett egy „barátom”-amiről még nem is tud-, és hamarosan megjelenik az első lemezünk. Szeretném, ha az elsők között hallaná. Szeretném, ha büszke lenne rám. Ha azt mondaná: „Ez az én húgom!”. Szeretném, ha elkísérne majd a turnénkra-ha lesz. Szeretném, ha mellettem lenne. Ha megvédene minden rossztól, mert ő az én bátyám, és nem akarom elveszíteni. Túl fontos.

Virító vörös rúzsa majd kiszúrta a szememet.

Tudom, régen hoztam részt. Sajnálom. Kicsit lapos lett most, de be fog indulni a sztori. Próbálok érdekes részeket írni, és jól kihozni azt, amit elképzeltem. Remélem azért tetszeni fog, és továbbra is olvassátok a blogom!

Másnap reggel úgy ébredtem, hogy félig lelógok az ágyról. A lábam csak a gipsz miatt maradt fent az ágyon, míg a kezeim és a fejem a puha szőnyegemen, a felsőtestem pedig lóg. Kényelmes volt… amíg el nem kezdtem szédülni. Lecsúsztam teljesen a földre, és nagy nehezen feltápászkodtam álló helyzetbe. Elbicegtem a szekrényemig, kivettem az első kezembe akadó ruhákat, és azokkal mentem be a fürdőbe, ami a folyosó végén található. Gyorsan felöltöztem, megfésülködtem, és fogat mostam, majd visszavittem a pizsamám a szobámba-elhaladtam előtte, és bedobtam-, aztán kimentem a konyhába, ahol már mindenki ott volt.

-Jó reggelt.-intettem. Leültem az üres székre, és nekikezdtem a reggelimnek. Lassan kanalazgattam a müzlim, mert azon gondolkoztam, hogy milyen lesz Taylorral dolgozni. Mondjuk, hogy nem egy körökben mozgunk. Félreértés ne essék, nem rosszak a dalai, de én nem igazán rajongok az ilyen túl nyálas pop számokért. De majd meglátjuk milyen lesz vele dolgozni.

Fél óra múlva, már ott is voltunk a megbeszélt időpontban, a megfelelő helyen. Hangos nevetések közepette estünk be-tényleg-a szobába. Nagyra nyílt szemekkel bámult mindenki minket, mert csak annyi volt látható, hogy három röhögő csaj a földön fetreng.

-Mizu?-álltam le elsőnek.

-Bocsánat. Mi csak… -kezdte Kenzie.

-Csak reggel van, és ilyenkor nem vagyunk fejlettebbek egy 5 évesnél.-fejezte be Elisa.-Elisa Wohn vagyok.

-McKenzie Taner.

-Charlie Mall.

-Taylor Swift.-állt fel a szőke énekes. Virító vörös rúzsa majd kiszúrta a szememet.

-Tudjuk.-mondtam unottan.-Mi is lesz tulajdonképpen most?

-Megírjátok a dalt, felvesszük, aztán ha minden jól megy, csinálunk egy klipet hozzá.-mondta Valerie.

-Akkor essünk neki!-tapsolt egyet a kezével Kenzie. Li hevesen bólogatott, míg én fájdalmasan nyögtem fel. Egy sóhajtással indultam el abba a helyiségbe, ahol a szövegeket írjuk. Lehuppantunk a saját babszákunkra, és az ölembe vettem a füzetem meg a tollam.

-Miről szóljon?

-Amiről általában egy dal szokott.-vont vállat Taylor.

-Mi sose azt csináljuk, mint a legtöbb sztár. Mi mindenben mások vagyunk szerintem.-oktattam ki.

-Mi lenne, ha a barátságunkról szólna? Arról, hogy valóra vált minden álmunk, amit megosztottunk a legjobb barátainkkal.-vetette fel az ötletet Li.

-Ez jó ötlet.-morfondíroztam.

Ebből a jó ötletből 5 óra alatt sem lett semmi. Próbáltunk csak a szövegre koncentrálni, dallammal együtt összehozni, még az emlékek felidézésével is próbálkoztunk, de a lap üres maradt. Hallgattunk dalokat, vicces videókat, megnéztünk egy filmet, gurultunk egy olyan izén is, viszont csak annyi lett, hogy Valerie fejmosást tartott.

-Ez nem fog menni.-nyúltam ki félig a földön. A gipszem feltettem egy székre, így a lában nem zavar annyira.

-Én mentem!-pattant fel Li.-Skype-olok Dannel, mert most ér rá. Küldött egy SMS-t, szóval majd jövök!-azzal intett egyet, és eltűnt az ajtó mögött.

-Dan a barátja, aki Bostonban tanul.-adtam magyarázatot Taylornak, mert értetlenül nézett.

Megvilágosodva bólintott, majd visszatértünk előző elfoglaltságunkhoz. Gondolatainkban elmerülve ültünk-már aki.

-Ez nem fog menni.-sóhajtottam fel.

-Menni fog!-ugrott fel Kenzie.-Együtt menni fog. Mert ha összefogunk, minden sikerülni fog.

-Együtt….-ismételgettem a szót.-Kenzie.-állítottam le a még mindig szövegelő vöröst.-Te egy felfedezetlen, csiszolatlan zseni vagy!-kiáltottam a végét.

-Oh, tudom.-mondta beképzelten.-Miért is?

-Törjünk ki most együtt,

Hogy mindent szebbé tegyünk.

Szegjük meg a szabályokat,

Fessük falra a gondolatainkat.

Mert együtt többet elérünk,

S fennmarad az emlékünk.

-Hm… Ez nem is rossz.

-Akkor a refrén megvan. Már csak a többi kell.

Hát… Valahogy nem jött az ihlet. Olyan lapos szövegeket hoztunk össze, hogy azon már csak nevetni tudtunk. Így mára Kenzie feladta a küszködést. Mi még maradtunk. Egy kis beszélgetés megtörte a jeget. Ráléptünk a barátsághoz vezető útra. Az azt jelenti nem, amikor elmondtam neki-elszóltam magam!-, hogy nem is járunk igazából. Mindegy.

-Nem úgy nézel ki, mint aki ilyet önszántából tesz.

-Tudom. Valerie ötlete volt, mert szerinte így több rajongónk lesz. Szerintem meg csak megutálnak. Ha viszont beválik, akkor bűntudatom lesz, mert nem a zenénkért szeretnek, hanem azért, mert a „barátnője” vagyok. És az nem jó. Azért küzdünk, hogy a zenénkért szeressenek minket, mert a zene az életünk.

-Ez olyan szép volt.-szipogott műn.

Végigbeszéltük az egész éjjelt, észre sem véve az idő múlását. Csak reggel jöttünk rá, amikor kezdett világosodni odakint. Elmentünk venni kávét, mellé egy muffint, és visszamentünk a stúdióba.

-Mi a francot kerestek itt?-nyitott be Valerie fél órával később.

-Dolgozunk.

Ártatlan műmosolyt villantottunk rá, majd újra belemerültünk a füzetembe. Semmi!!! Egyszerűen nincs egy használható ötletünk. Ha belegebedünk se lesz meg soha ez a szám! Kilenc körül bejöttek a lányok is, így négyen agyaltunk. A telefonom rezgése törte meg a monoton csendet.

Mit szólsz ma egy „randihoz”? Ash

Szemforgatva kezdtem visszaírni, hogy nem érek rá, de gyorsan kijavítottam, mert a lányok filmet akarnak nézni, és nincs kedvem romantikus izéket végigszenvedni.

Fél óra múlva legyél nálunk.

-Én léptem.-álltam fel. Három kíváncsi szempár tapadt rám, amitől kicsit kirázott a hideg.

-Hova mész?-kérdezte Li.

-Randira.-vágtam rá.-Bármit, csak ne kelljen nyálas filmeket néznem veletek.

Intettem egyet, majd kibicegtem az épületből. Fogtam egy taxit, miután aláírtam és fotózkodtam pár rajongóval. Hazavitettem magam, kifizettem a fuvart, aztán beviharzottam-már amennyire tudtam- a házba. Köszöntem Marianak, vázoltam a helyzetet, és mentem is zuhanyozni. Felvettem egy egyszerű cuccot. Illetve vettem volna, de nem találtam sehol azt a pólót.

-Maria! Hova tetted azt a pólót?-kiáltottam neki.

-Melyik pólót?

-Azt, amelyik ott volt azon az izén. Tudod, az a fekete, amin felirat van, meg az a koponya minta.

-Minden pólód fekete és feliratos.

-Megvan!

Gyorsan belebújtam, majd kifésültem a hajamat-ami megkopott egy kicsit-, és a konyhába mentem. A fél óra két perc múlva telik le pontosan, így leültem a pulthoz. Beszélgettünk kicsit Mariaval -emberi módon, és nem ordítva, mint nemrég. Öt perc elteltével Ash megérkezett, így elköszöntünk és elindultunk.

-Hova is megyünk?-kíváncsiskodtam.

-Nem tudom.-vont vállat.

-Elhívsz randira, de nem tudod mit csináljunk, vagy hova menjünk. Mit is vártam!-ráztam a fejem. –Mindegy. Mondjuk… 

Azt hiszem eltörtem a lábam.

Meghoztam a harmadik fejezetet! Este 10-kor a fiúk élőben fognak jelentkezni ezen a címen. Én már nagyon várom. Ti is? 
Történik egy-két dolog, ami meg fogja bonyolítani a történetet-és őszintén mondom, hogy csak tegnap jutott eszembe a duett-es dolog. Tartogatok még egy, s mást. Remélem tetszeni fog.
Még egy dolog: Pénteken kijött az első albumuk!!!Én már vagy hatszor meghallgattam még másnap, amikor felkerült. Imádom!    De nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást!

Hirtelen egy nagy házban találtam magam. Nem tudom hol, vagy miért, egyszerűen csak itt vagyok. Hangok szűrődtek ki valahonnan, én pedig kíváncsiságomban elindultam a hangok felé. Beléptem a szobába, amely első ránézésre egy nappali. Elhaladtam egy tükör előtt, és amikor belenéztem, magamat láttam, de valahogy mégsem. A hajam barnán omlott a vállamra, és egy szürke póló volt rajtam egy farmerrel. Ez én vagyok? Beléptem a helyiségbe, ahol ott voltak a szüleim, a tesóm, a lányok-eredeti hajszínnel-, és meglepetésemre a 5SOS srácok is. Mindenki mosollyal az arcán fogadott engem. Ash felállt és idelépett hozzám, majd puszit nyomott a számra (???) és odahúzott a kanapéra. Most mi van? Összezavarodottan néztem körbe a sok mosolygó emberkén, mert halvány lila fogalmam nem volt minek is van itt mindenki. És miért vagyunk ilyen idétlenül felöltözve a lányokkal? És mi a jó büdös istenért barna a hajam? Utálom a színét! Olyan unalmasan…unalmas. Az egyik pillanatban még ültem, a másikban pedig már álltam. Kikerekedett szemekkel néztem az előttem térdelő fiút. Mi van?!

-Sokat gondolkoztam, hogy mikor lenne megfelelő az idő. De nem tudok várni addig. Szeretlek, és én lennék a világon a legboldogabb, ha a feleségem lennél. Hozzám jössz?

Sikítva ültem fel az ágyamban. Mi a franc volt ez? Na jó, most totál beparáztam. Én komolyan ilyet álmodtam? Mi van velem? Sose álmodom rosszat. Akkor most miért?

-Charlie. Jól vagy?-kérdezte aggódóan Ash.

-Igen. Csak rosszat álmodtam. Ennyi. Jól vagyok. Miért ne lennék jól? Minden a legnagyobb rendben. Nincs semmi baj, mert az élet szép, a hajam színes, a ruháim nem unalmasan egyszerűek, nincs gyűrű az ujjamon és minden a legnagyobb rendben!-hadartam magamat győzködve.

-Biztos?-ült le az ágyam szélére.

-Igen. Azt hiszem. Talán. Nem biztos. Nem.

Ez aztán a határozottság… Maga vagyok a magabiztosság! Ja, mégsem. Nagy levegőt vettem, és lassan kifújtam azt. Megráztam a fejem és beletúrtam a hajamba.

-Nem tudom miért álmodtam rosszat. Sose történt még ilyen. Vagy ha igen, akkor sem ilyen. És… akkor itt volt Logan. De most nincs itt. Egyedül vagyok. Mint mindig.-hajtottam le a fejem.

-Nem vagy egyedül. Csak szólj és a világ másik feléről is idejövök ha kell.-ölelt meg.

-Köszönöm.-öleltem vissza.

-Elmondod  mit álmodtál?-kérte halkan. Próbált tapintatos lenni, amit most nagyra értékeltem.

-Nem beszélhetnénk másról? Valamiről…bármiről.

-Rendben. Miért pont zöld a hajad?

-Hm…Nem tudom. Most feltűnési rohamot kaptam. Lehet, hogy holnap már full kéken, vagy lilán, esetleg egyéb színeken pompázok. Ez a hangulatomtól függ.-magyaráztam.

-És hogy is kezdődött ez az egész?

Nevetve meséltem el neki a haj-minden-színben sztorit, amin ő is nevetett. De a fáradtság közbeszólt, így -megint- aludni kényszerültünk.

Másnap reggel mindenki a konyhában ült, és megbeszéltük a programot. Stúdió, ahol felvesszük az utolsó dalokat, a zenei alapot pedig tökéletesítjük-én meg a profi producer-, aztán ebédelünk, és irány vissza a stúdióba. Megreggeliztünk, majd elindultunk.

-Én belevetem magam a munkába.-huppantam le a „székembe”.-Szia Mike!-köszöntem a mellettem lévő széken elterpeszkedő srácot. Intett egyet üdvözlésképp. Nem túl beszédes fazon.

Belevetettük magunkat a munkába. Elisa bent állt a fülkébe, és a dalt énekelte. Kenzie a büfébe ment valami harapnivalóért, hisz már vagy hat órája itt vagyunk. Én a keverőpult mögött voltam, és Mike „jobbkeze”-ként tevékenykedtem.

-Zaba.-kiáltotta Kenzie, és az ölembe dobott egy szendvicset. Mivel a felvétel nem állhat le a közepén, azt még végigénekelte, majd kijött, és Kenzie mellé leülve a kanapéra, nekilátott a szendvicsének. Én csak félreraktam azt,és folytattam a munkát.

-Lányok!-rontott be Valerie. Kíváncsian fordultunk a lihegő nő felé. Gondolom futott.-Képzeljétek, hogy most beszéltem …Taylor Swift menedzserével. Veletek akar énekelni. És idejön, hogy megírjátok a számot, és fel is vegyétek.-újságolta a hírt.

Elisa és Kenzie felpörögve tárgyalták ki, én viszont visszafordultam a pulthoz, és folytattam félbemaradt munkám. Hm…Taylor inkább pop számokat ír, én meg maradok a rock-osabb, kevésbé tutyi-mutyi daloknál. Hogy ebből mi sül ki…

Másnapra beszéltünk meg találkozót, de az esetlegesen becsúszó problémákkal nem számoltunk. A probléma egyszerű. A rajongók felidegesítettek a „Ti tényleg jártok?” kérdésekkel, így mikor hazaértünk, a bokszzsákom kezdtem püfölni- jobb mintha embereket püfölnék, vagy a dobom, mert egyszer már jártam úgy, hogy kiszakadt. Túl erősen rúghattam meg, mert fájni kezdett a lábam.

-Öhm… Szerintem baj van.-bicegtem be a házba. Kínosan elmosolyodtam, és figyeltem mindenki kétségbeesett arcát. Elisa és Kenzie a két oldalamnál fogva kísértek ki a kocsihoz, de nem tudtunk eljutni odáig, mert Ash jelent meg.

-Itt meg mi a franc történik?-kérdezte hülye fejet vágva.

-Azt hiszem eltörtem a lábam.-vontam vállat.

Eltátotta a száját meglepettségében, de azt nem tudom, hogy azért, mert ilyen lazán mondtam, vagy azért, mert eltörtem.

-Miért állunk még mindig itt? Már rég a kórház felé kéne menni!-csattant fel. Hirtelen felkapott, és a kocsi felé igyekezett velem. Elisa beült velem hátulra, míg Kenzie előre Ash mellé.

-Lassíts már, mert esküszöm, hogy megfojtalak, ha nekimész valaminek!-rángattam az ülését.

-Nyugi. De ha nekimegyek valaminek, akkor már nem tudsz megfojtani.

-Nem érdekel. Addig próbálkozom, ameddig újra nem éledsz, és megfojtalak!-kiabáltam.

Szerencsére egyben értünk be a kórházba-már aki. Kerestünk egy orvost, aki hamar megvizsgált. Nem tört el, csak megrepedt, de azért begipszelték. Addig erősködtem, míg járógipszet nem kaptam, és így simán tudtam menni. Nem mondhatjuk le a holnapi találkozót! Ez jó esély lehet a bandának, és nem miattam fogjuk veszni hagyni.

-Legalább nem lett semmi baj!-mondtam.-Nézzük a jó oldalát.

-Ennek van jó oldala? Mi lesz a koncertekkel?-esett kétségbe Li.

-Megoldom. Máskor is törtem már el magam.-forgattam meg a szemem. Ha most pánikrohamot kap, én leütöm a gipszemmel.

Otthon én lettem a szegény kislány, aki nem tud semmit csinálni. Mindenki kiszolgált, pedig csak annyit akartam, hogy békén hagyjanak. Bezzeg amikor kiakartam menni a mosdóba, zengett a ház a lecseszésektől.

-De csak a wc-re megyek ki! Azt akarjátok, hogy felrobbanjon a hólyagom?

Végül megengedték. Anya viszont félóránként telefonált, hogy érdeklődjön az állatpotom miatt. Én meg Logan felől érdeklődtem, szóval mindegy. Ash egész délután mellettem volt. Szó szerint, mert sehova nem engedett egyedül. A délután minden másodpercében ott volt fél méterre maximum(!) tőlem. Ami kicsit kínos volt a wc-s incidensnél…Este hét körül jött az a fenomenális-remélem érzitek a szarkazmust(ami segíti az agy problémamegoldó képességét)-ötlete, miszerint csináljunk twitcamot a rajongóknak. Mondhatom, baromira örültem a dolognak. Aztán csak rávett, így befeküdtünk az ágyamba, és a laptopot az ölünkbe véve, beizzítottuk a kamerát. Elvoltunk vele, válaszolgattunk pár kérdésre, játszottuk a szerelmespárt-ami nem is ment rosszul. Színésznőnek születtem! Na jó, az túlzás, de nem voltam rossz. Olyan nyolc előtt nem sokkal, Maria szólt, hogy kész a vacsora, amin Ash is maradt. Utána hazament-hazaküldtem-, és mindenki elvonult aludni, mert holnap nagy nap lesz. De még mekkora…