Azért, mert piros a fejed, mint a ketchup!

-Kitaláltam nektek irtó király beceneveket!-fogadott a szállodai nappalinkba lépve Kenzie. Ez fájni fog…-Calum lesz Mustár, Mikey Ketchup, Luke Tartármártás, Ash pedig Majonéz, és ti lesztek a ’fájv szósz’!

-Ennek honnan vannak ilyen ötletei?-kérdeztem Elisa-t, akivel azt figyeltük, ahogy azon veszekednek, hogy ki miért pont az lett, ami.

-Azért, mert piros a fejed, mint a ketchup!-ordított rá Mikey-ra Kenzie.-Luke azért tartármártás, mert úgy néz ki, Calum meg olyan mint a mustár, Ashton pedig azért majonéz, mert Charlie azt szereti legjobban.-rendezte le a vitát.

-Szóval szereted a majonézt.-suttogta a fülembe Ash, miközben átölelt.

-Igen. Miért?

-Mert akkor szívesen leszek az.

-Rendben. Te leszel az én majonézem.

-Összejöttetek!-visította Li.-Összejöttek! Összejöttek, összejöttek, összejöttek.-ugrált körbe minket. Na jó, ennek elmentek otthonról. És már épp elmondtam volna neki ezt, amikor Ashton felkapott és megpörgetett.

-Az én barátnőm.-puszilta meg az arcom.

-Oh, elhányom magam.-mondta Kenzie olyan hangsúllyal, mintha majd elolvadna tőlünk.

-Még jó, hogy nem láttad amit a kanapén műveltek.-forgatta meg a szemét Mikey.

Mosolyogva néztem a két civakodó vörösre, ugyanis folyton ezt csinálják. Én már tényleg arra várok, hogy végre randira hívja Mikey Kenzie-t. Cukik lennének. Anyám, ezt én mondtam…?

A délután többi részét filmezéssel töltöttük, egy csomó gagyi film társaságában, amiket lenémítva néztünk, miközben leszinkronizáltuk a jeleneteket. Viccesekre sikeredtek, így a végére már fájt a hasunk a nevetéstől.

-Na, jó. Nekem mennem kell.-állt fel Kenzie.

-Miért?-kérdezte Li.

-Hááát… Amikor a fotózás után elmentem sétálni, összefutottam Christian-nel, és randira hívott.-vigyorgott. Chris a volt osztálytársunk, és Kenzie másodiktól bele van esve. Chris ezt tudta/tudja, és el akarta hívni őt már korábban, de pont aznap mentünk a kiadóhoz meghallgatásra, így ez elmaradt. Szegény Kenzie amikor megtudta ezt, egy hétig olyan volt, mint aki depressziós. Úgy látom most már neeem!

-Az mégis ki?-kérdezte kissé felháborodva Mikey. O-ó, mi folyik itt?

-Egy volt osztálytársunk.-vont vállat Kenzie.-És a legcukibb, legokosabb srác a világon.-harapta be az alsó ajkát. Régen is mindig ezt csinálta, amikor csak megpillantotta Christ, vagy róla beszéltünk. Szerintem ez örök szokás marad nála.

-Sok sikert. És nehogy azt halljam, hogy már az első randin az ágyában kötsz ki!-kacsintottam rá.

-Majd meglátjuk.-vigyorgott.

-Ch… Ez olyan volt, mint valami ribanc.

-Mit mondtál?-tátotta el a száját.-Esküszöm Michael Clifford, még egyszer be szólsz nekem, én megfojtalak.

Azzal elviharzott a Li-vel közös szobájukba. Egy pulcsival a kezében tért vissza, majd az ajtóban felhúzta a cipőjét, és beb@szta maga után az ajtót. Elisa és én gyilkos tekintettel fordultunk Mikey felé, míg Ash, Luke és Cal értetlenül kapkodták a fejüket köztünk és bandatársuk között.

-Hogy mekkora egy féreg vagy.-vágta hozzá Li.

-Mert?

-Értjük, hogy féltékeny vagy, de ez már rossz irány.-ráztam a fejem.

-Nem vagyok féltékeny! Kenza csak barát, és nem azért veszekszünk mindig, hogy a végén összejöjjünk, mint a filmekben. Bocs, de Kenza nem az esetem.

-Hát, te hülye vagy, haver.-nevetett Ash.

Látszik rajta, hogy bejön neki Kenzie, nem tudom miért tiltakozik ellene. Talán mert azt hiszi Kenzie semleges felé? El kellene mondanunk neki amit tudunk… Nem, még Kenzie se tudja, hogy tudjuk. Milyen lenne, ha elmondanánk Mikey-nak, miközben ő Chris-sel randizik? Az nem lenne helyes.

-Én csak annyit fűzök hozzá, hogy belül már röhögök ezen a két szerencsétlenen.-szólalt meg Logan. És ő a legidősebb! Istenem, rég halottak lennénk, ha ő vigyázna ránk. De attól még szeretem, hogy ilyen idióta. A bátyám, nem tehetek mást… -Most mi van?-nézett rám.-Azt hiszed rajtatok nem röhögtem? Csak hiszed.

-Olyan hülye vagy.-öleltem meg.

-Tudom. Családi vonás.-borzolta össze a hajam.

Kenzie fél órával a fiúk távozása után érkezett, szinte repülve. Sugárzott róla a boldogság, és Li-vel vigyorogva néztünk össze, amikor nem látta.

Másnap semmit nem csináltunk. Átjöttek a srácok, Ethan meg Sophie is csatlakoztak, viszont Kenzie nem volt hajlandó Mikey-val egy helyiségben lenni, így ő Chris-sel volt. Ám délután 5 felé betoppantak, ezzel elindítva egy hatalmas, pusztító hullámot.

-Elisa! Örülök, hogy újra látlak.-ölelte meg Chris. Aztán engem…De jó.

-Charlie. Hallottam a jó hírt. Sok boldogságot.

-Köszi. Téged is jó újra látni. És hogy megy az egyetem?

-Jól. Osztályelső vagyok.

-Gratula.

Mikey arcát látni, egy olyan élmény volt, amit sose felejtek el, ez tuti. Olyan fancsali képet vágni, még sose láttam senkit. Főleg, amikor átölelték, vagy megpuszilták egymást. Na akkor, haláli volt! Féltékenység, undor és vágyakozás volt az arcán. Istenem, ez marha jó…

-Gyere.-ragadta meg a kezem Mikey. Értetlen pillantást vetettem barátomra –de jó ezt kimondani (vagy kigondolni?)-, majd követtem a még mindig a kezemet szorongató srácot. Útközben Li is csatlakozott hozzánk (nem önszántából). A konyhába érve felénk fordult, mire megláttuk szomorú pofiját.-Azt hiszem igazatok volt.

-Oh!-ölelte át Li.-Semmi baj.

-Épp egy másik sráccal van, szerintem igenis baj van.-kotyogtam közbe. Li vérfagyasztó pillantást küldött felém, mire befogtam. Nem sokáig.-El kell mondanunk valamit, amit még Kenzie sem tud. Csak mi ketten. Úgy egy hete, Kenzie eléggé berúgott, és… Elkotyogta, hogy tetszel neki. De nem mondtuk el amikor kijózanodott, így nem tudja, hogy tudjuk. És tegnap beszélgettünk Li-vel erről…

-És arra jutottunk, hogy ha végre beismered, hogy neked is bejön, akkor elmondjuk neked, és bátorítunk arra, hogy cselekedj.-vágott közbe Li. Kösz… Van valaki, aki nem vág a szavamba?

-Mégis hogyan, amikor ez a nyomi itt teszi neki a szépet?

-Chris megy vissza az egyetemre, nekünk folytatódik a turné, nem hiszem, hogy sokáig fognak még turbékolni.-vontam vállat.

-Na ja.-értett egyet Li.-És szerintem sokkal inkább illik össze veled, mint Chris-sel.

-Biztos?-kérdezte mint egy kisgyerek.

-Igen.-mondtuk egyszerre.

Ekkor kopogtattak, és mivel nem sok felajánlkozás jött az ajtó kinyitására, Elisa volt kénytelen menni. Biztatóan rámosolyogtam Mikey-ra, és visszamentem a többiekhez a nappaliba.

-Dan!-sikított Li. A fiú nyakába ugrott, és kiszorongatták egymásból a szuszt is.-Hogy kerülsz ide? Nem azt mondtad, hogy csak a jövőhéten kezdődik a szünet?

-De. Viszont a tanárunk megbetegedett, a másik meg szülési szabadságot vett ki, szóval egy kicsit hamarabb elengedtek minket.

-Miért nem szóltál? Érted mentem volna a repülőtérre.

-Meg akartalak lepni.-csókolta meg.

Lehetne ennél szebb befejezése ennek a napnak? Leszámítva Mikey-t és Kenzie-t, minden rendben. Remélem így is marad.

Kenzie, vedd ki a nyálas ujjad Li füléből!

Itt a 22. fejezet, remélem tetszeni fog. Sajnálom, hogy egy héttel később hoztam, de azt hiszem most kitettem magamért. Remélem szerintetek is vicces lett a rész, mert annak szántam... Jó olvasást!

Nos… az első -igazi-randink nem is sikerülhetett volna jobbra. Piknikezni mentünk a parkba, aztán csak néztük a csillagos eget. Beszélgettünk mindenről, ami csak eszünkbe jutott, nevettünk, gyönyörködtünk a csillagokban. Illetve pár perc után észrevettem, hogy Ash engem néz, amiből persze aranyosan kimagyarázta magát, miszerint: ’Én a saját csillagomban gyönyörködöm.’ Azt hiszem mindenki elpirulna ettől a mondattól, én sem voltam kivétel, fülig pirosodtam.

A szállodai szoba előtt lágy csókkal, és egy holnap-látlakkal köszönt el. Hatalmas vigyorral az arcomon léptem be az ajtón, majd hátam nekivetve néztem Logant, ahogy a kanapén aludva, egy pokrócba burkolózva aludt. A bekapcsolt tv fénye megvilágította az arcát, láttatva ezzel nyugodt arcát, melyet eltakart volna a sötét. Odamentem hozzá, és rázogatni kezdtem a vállát.

-Gyere, segítek bemenni.-húztam fel. Félálomban támaszkodott a vállamra, és amint a feje a párnára ért, már horkolt is tovább. Betakartam, majd egy gyors zuhany után bebújtam a saját ágyamba.

Reggel egy ordításra keltem, ami a nevem volt. Azonnal kifutottam a nappaliba, ahol egy ideges Ann fogadott. Egy újságot nyomott a kezembe, aminek címlapján egy kép virított rólam meg Ashton-ról. Kézen fogva ballagtunk az utcán, míg egy másikon Ashton, ahogy mosolyogva távozik a hotelból. Alatta pedig nagy betűkkel a ’újra együtt az álompár?’ felirat.

-Pár hónapja még mindenhol azt olvashattuk, hogy a sztárvilág új álompárral bővült, Charlie Hall és Ashton Irwin kapcsolata jóvoltából. Aztán a CME-s lányok Londonba költöztek a kiadó visszautasíthatatlan ajánlata miatt, és a kapcsolat megszakadt. Most viszont úgy látszik a fiatalok között újra fellángolhatott a szerelem, hisz képek készültem, amint kézen fogva sétálgattak, valószínűleg egy romantikus randevúról hazafelé. Ugyan azt nem láttuk, hogy több is történt volna kézenfogva sétálgatáson, viszont Ash láthatólag boldogan hagyta el a szállodát, ahol Charlie és bandája megszállt. Nos, én szurkolok, hogy összejöjjön nekik, ugyanis a legtöbb rajongó szerint nagyon aranyos párost alkotnak. Meglátjuk mit hoz a jövő. Mary Walls.-olvastam fel a cikket. Összeszorított szájjal néztem a lányokra, és Logan-re. Mindhárman megértő arccal néztek, míg Ann mérges, és értetlen arckifejezéssel bámult hol rám, hol a többiekre.

-Megmagyaráznád?

-Öhm… Az úgy volt, hogy este amikor hazajöttem Ethan-től, beállított azzal, hogy most menjünk el arra a beígért randira. Aztán –mint azt a mellékelt ábra mutatja- egy fotós lekapott minket, és most benne vagyunk az újságban.-vigyorodtam el a végére.

-Tudjátok, hogy a spontán ötleteket nem bírom. Miért? Mert ez lesz belőle!-bökött az újságra.

-Sajnálom. Nem akartam.-hajtottam le a fejem. Nem tudtam, hogy követnek. Meg se fordult a fejemben, hogy a média azonnal tudni fog róla…

-Jól van. Megyek felhívok pár embert, addig ne csináljatok hülyeséget, kérlek.

Azzal el is tűnt a folyosón, én pedig egyből a telefonom keresésére igyekeztem. Felforgattam a szobát (felébresztve ezzel Logant, aki átaludta az egészet), majd a lányokét, a nappalit, a konyhát, de még a fürdőt is.

-Nem látta valaki a telómat?-ordítottam el magam.

-Nesze.-vágta hozzám a keresett tárgyat Kenzie.

-Köszi!-vigyorogtam rá, majd már tárcsáztam is Ashton-t.-Sziaaa!

-Szia. Láttad már az újságokat?

-Nem, miért? Csak nincs benne valami?-ugrattam.

-Neem! Khm… Milyen reggeled volt?-érdeklődött. Ez tényleg bevette…

-Csodás. Viszont az ébresztőm nem volt a legjobb. Tudod Ann ordítására keltem, aztán hozzám vágott egy újságot, aztán majdnem leordította a fejem, majd kiment telefonálni. Szerintem tudod miért.-meséltem el burkolt célzással a reggelem. Leesik neki?

-Hát, ez nem lehetett túl…Oké leesett.-nevetett fel. Elmosolyodtam nevetésén, mert ugyebár olyan nevetése van, amit be kéne tiltani.

-És, ma mit akartok csinálni?

-Arra gondoltam, hogy átmehetnénk hozzátok, és együtt tölthetnénk a délutánt.

-Remek lenne, de fotózásunk van. Fél háromra megyünk, majd talán utána. Viszont holnap szabadnapunk van!

A fotózás helyszínére érve csak egy dolog járt a fejemben: Mikor lesz már vége, és mehetek Ash-hez?

Miután átöltöztünk, megcsinálták a hajunk, és egy kis sminket is kaptunk (blah…), már magyarázott is a fotós, hogy hogyan álljunk be, mit hogy csináljunk. Persze eléggé elhúzódott, mert hát nem vagyunk azok a nyugodton ülő fajták…

-Elisa, nyugodj már le! Charlie, ülj vissza! Kenzie, vedd ki a nyálas ujjad Li füléből!-dörrent ránk menedzserünk.

-Igenis, kapitány!-kiáltottuk egyszerre. Ahton-ékkal ellentétben nekünk megy. Ch…bénák!

Fél óra múlva már készen is voltunk, így csapot-papot otthagyva, fogtam egy taxit, és húztam is a szállodában ahol a srácok megszálltak. Felcsörtettem a harmadik emeletre a lépcsőn –mivel elromlott a lift-, és lihegve kopogtam be az ajtajukon.

-Charlie!-ugrott a nyakamba Mikey.-Gyere be.

-Szia piroska.

A nappaliba érve a következő látvány fogadott: Ash póló nélkül rohangált, miközben Calum egy szál alsónadrágban(?) kergette, a kanapén meg Luke próbált felszedni egy óriási plüsspingvint.

-Na, hogy haladsz?-huppant le mellé Mikey, aki az előző másodpercben még mellettem állt.

-Charlieee! Védj meg.-ugrott a hátam mögé Ash, amikor meglátott.

-Előlem nem menekülhetsz!-ordította Cal.

-ÁLLJ!-kiáltottam el magam.-Mindenki leül, most!Engedelmesen helyet foglaltak a kanapén, én meg megálltam előttük. Úgy néztek rám, mintha kisgyerekek lennének, akiket az óvónéni le akar szidni, mert rosszat csináltak.-Megmagyarázza valaki mi folyik itt?

-Ash felvette Cal-t miközben zuhanyzott, és premierplánba volt a hátsója, ezért kergette őt, én meg fogadtam Luke-kal, hogy nem tudja ágyba csalni a pingvint.-foglalta össze Mikey.

-Öhm… Ashton, nem szép dolog felvenni mások fenekét. Cal, máskor zárd be az ajtót. Luke… öh… Hogy fogalmazzak szépen. Szerintem nem vagy a pingvin esete!

-És nekem nem mondasz semmit?

-Nem csináltál semmi rosszat. Vagy de?

-Nem!-ordította, majd elfutott valahova.

-Luke, neked mi bajod?-kérdezte Cal.

-Charlie összetörte a szívem.-szipogott.

A srácok röhögésben törtek ki, mire Luke sértődötten elvonult.

-Én megyek és normálisan lezuhanyzok, egyedül!

-Kérem majd azt a videót.-súgtam Ash-nek.

-Mi van?-fordult vissza Cal.

-Semmi!-vigyorogtam ártatlanul rá. Miután ketten maradtunk, felsóhajtottam, és odaültem Ash mellé.

-Hiányoztál.-húzott magához.

-Te nem.-mondtam semleges hangon. Olyan fejet vágott, amin muszáj volt felnevetnem.

-Igen? Humoros kedvedben vagy?-döntött hátra a kanapén.

-Igen, vicces kedvem van.-kuncogtam.

-Kérdezhetek valamit?-vált komollyá.

-Persze.

Azt hiszem annyi minden történt az elmúlt hónapokban, hogy már nem lehetne ennél jobb alkalom. Vagy talán lehetne, de nem tudok addig várni. Charlie, lennél a barátnőm?

-Nem lehetne ennél jobb alkalom. És igen, leszek a barátnőd.-mondtam belemélyedve gyönyörű szemeibe.-Szeretlek.

-Szeretlek.-csókolt meg.

-Oh, srácok, ne már!-kiáltott Mikey.-Muszáj ezt a kanapén csinálni? Mások is vannak ám itt.

Nevetve húzódott el tőlem Ash, és felülve az ölébe húzott.

-Na nézzük meg azt a villantást!-robbant ki a szobából Luke.-Még mielőtt Calum végez.

Kenza, drága egyetlen szentjánosbogaram, ki megvilágítja még a legsötétebb éjjelt is.

Sziasztok! Elég rég hoztam részt, de most itt van! Nincs sok rész hátra, őszintén már ötletem se sok. Viszont Boldog Új Évet Mindenkinek!

-Na srácok… Tulajdonképpen miért is jöttetek? Mert ha jól emlékszem senki nem hívott ide titeket.-vágott komoly arcot Kenzie.

-Zenélni!-vágták rá egyszerre.

-Nahát, ti olyat is tudtok?-tátotta el a száját lila hajú barátnőm.

-Beszóltál, kicsi lány?-bökött meg Mike. Arrébb ugrottam, hisz csikis vagyok, és gondolom direkt bökött meg.

-Én?

-Nem, Ashton-nak mondtam, hogy kicsi lány!-forgatta meg szemeit.

-Ash lány? Tudtam én, hogy valami nincs rendben vele!-rázta meg fenyegetően mutatóujját Ashton felé Kenzie.-Na, most min nevettek?-fordult a röhögőgörcsöt kapott rajongókhoz. Én már szó szerint a földön fekve nevettem, mert Kenzie eltaknyolt, és pont engem használt párnának, így még jobban nevetett mindenki. Szegény Ann most biztos a haját tépte tőlünk!

-Lányok!-ordított a fülesbe Ann. De olyan hangerővel, hogy mindhárman kitéptük a fülünkből –Li még egy kisebb sikítást is hallatott.

-Na mi van csajok, bogár mászott a fületekbe?-röhögtek Ash viccén.

-Azt hiszem vennünk kell Ann-nek egy hangerőszabályzót.-tanakodott Kenzie.

-Kenza, drága egyetlen szentjánosbogaram, ki megvilágítja még a legsötétebb éjjelt is. Mintha neked nem kellene egy ilyen kütyü.

-Most nem tudom, hogy megüsselek, sírjak, vagy nevessek, esetleg sikítsak.-nézett elgondolkodó arccal Mike-ra.

-Drága Mikey, most szerintem fuss, ha kedves az életed…-tanácsoltam.

Kikerekedett szemekkel nézett rám, majd Kenzie-re, és gitárját a kezembe nyomva elkezdett futni. Aztán már csak annyit láttunk, hogy két idióta vörös kergetőzik,mint a 4 évesek. Amint eltűntek a színpadról, vállat vontam, és a kezemben tartott gitárt –melynek gazdája épp egy pár éves értelmiségi szintjén áll, bár elég esze van ahhoz, hogy meneküljön Kenzie elől-a hozzám legközelebb álló személy, azaz Ashton kezébe adtam, mert hát nem fogom fogni, mivel nem az enyém, de még csak nem is egy bandatársamé, szóval nyugodtan foghatja ő. Hű… ez hosszú mondat volt.

-Szerintem elvesztettük őket.-jelentette ki Li. Micsoda felfedezés…-Akkor zenéljünk! Elvégre ez egy koncert, nem egy vicc est.

-Éljen a zene!-kiáltottam fel. Ezzel egyidőben ütközött nekem Kenzie, a földhöz lapítva engem.-Szállj le rólam. Összenyomsz!-motyogtam a padlóhoz nyomott arccal. Amint újra tudtam levegőt venni. hatalmasat sóhajtottam, hogy az éltető oxigén visszaáramoljon palacsintává lapított tüdőmbe.-Zenéljünk.

A koncert nagyon jól sikerült –eltekintve attól a kis közjátéktól, amiért Ann megbüntetett minket (mint az 5 éveseket). Viszont ennek ellenére is fantasztikus volt újra itthon –mert ez az  igazi otthonunk.

-Charlie!-kapta el a kezem Ash. Épp a koncertek utáni hiperaktív-távfutásos programom végeztem –minden koncert után energiabombaként viselkedek, és kétszer körbefutom az egész helyet-, amikor visszarántott.-Beszélhetnénk?

-Persze.-motyogtam kifulladva.

-Szóval… Csak azt akartam kérdezni, hogy…izé… ráérsz valamikor? Úgy értem…

-Most randira akarsz hívni?-biccentettem oldalra a fejem. Félénken bólintott egyet, miközben a földet nézte. Elvigyorodtam és megpusziltam az arcát.-Igen.

-Charlie! Charlie! Chaaarlie!-ordítozott Elisa.-Egyetlen kicsi zöld fejű barátom, Ann összehívott minket.

Megforgattam szemeimet, majd egy hatalmas sóhajjal elindultam az öltöző felé. Beérve ledobtam magam a kanapéra, és egy ’mondhatod’ arcot vágtam Ann felé.

-Köszönöm, hogy idejöttetek. A csütörtöki fotózást előrehoztuk szerdára, így fél háromra ott kell lennünk, viszont így a csütörtök szabad. Pénteken interjú, majd próba, koncert, és szombaton megyünk tovább.

-Miért rakták át?-kérdezte Kenzie.

-Mert valami dolga lesz a fotósnak. De nem annyira nagy gond ugye? Hisz szabadnap.

-Nem gond.-nyugtatta meg Li.-De ha most megbocsátotok, mennem kell telefonálni.

És volt Elisa, nincs Elisa. Mintha puskából lőtték volna ki, olyan sebességgel száguldott ki az ajtón, hol majdnem nekiment az épp befelé tartó Luke-nak. Én csak megráztam a fejem, és kényelmesen elfeküdtem az ülőalkalmatosságon. Nem telhetett el sok idő, de én pár perc alatt bealudtam.

Hirtelen egy nagy házban találtam magam. Nem tudom hol, vagy miért, egyszerűen csak itt vagyok. Hangok szűrődtek ki valahonnan, én pedig kíváncsiságomban elindultam a hangok felé. Beléptem a szobába, amely első ránézésre egy nappali. Elhaladtam egy tükör előtt, és amikor belenéztem, magamat láttam, de valahogy mégsem. A hajam barnán omlott a vállamra, és egy szürke póló volt rajtam egy farmerrel. Ez én vagyok? Beléptem a helyiségbe, ahol ott voltak a szüleim, a tesóm, a lányok-eredeti hajszínnel-, és meglepetésemre a 5SOS srácok is. Mindenki mosollyal az arcán fogadott engem. Ash felállt és idelépett hozzám, majd puszit nyomott a számra (???) és odahúzott a kanapéra. Most mi van? Összezavarodottan néztem körbe a sok mosolygó emberkén, mert halvány lila fogalmam nem volt minek is van itt mindenki. És miért vagyunk ilyen idétlenül felöltözve a lányokkal? És mi a jó büdös istenért barna a hajam? Utálom a színét! Olyan unalmasan…unalmas. Az egyik pillanatban még ültem, a másikban pedig már álltam. Kikerekedett szemekkel néztem az előttem térdelő fiút. Mi van?!

-Sokat gondolkoztam, hogy mikor lenne megfelelő az idő. De nem tudok várni addig. Szeretlek, és én lennék a világon a legboldogabb, ha a feleségem lennél. Hozzám jössz?

Kivételesen most nem sikítozva ébredtem –hála isten. A szobában voltam, a szállodában, egyedül. Kimásztam az ágyból, és meglepve tapasztaltam, hogy a tegnapi ruhám van rajtam, amit azután vettem fel, hogy lezuhanyoztam. Zoknimban csoszogva mentem ki a konyhába, ahol ott volt Ann, Elisa, és Kenzie.

-Reggelt.-intettem. Leültem egy székre, és az Ann által elém tett kakaót kezdtem szürcsölni. Éljek én, meg a gyerekes kakaó imádatom!-Logan?

-Szunyál. Szerinted?-nézett rám Kenzie olyan ’most komolyan, mit vártál tőle?’ fejjel.

-Mit terveztetek mára?-kíváncsiskodott Ann.

-Találkozom Ethan-nel, meg Sophie-val.

-Elmegyek fodrászhoz.-túrt bele vörös tincseibe Kenzie.

-Elkísérem.-karolta át Li.

Egy órával, egy tusolással és egy fárasztó tini ninja teknősök résszel később elindultam Ethan-höz. Tudni illik összeköltöztek Sophie-val, így nyugodt szívvel dörömböltem be az ajtón.

-Ki az a… Charlie!-ugrott a nyakamba Ethan, miután majdnem kitépte az ajtót a keretből.-Drágám! Gyere csak.-kiáltott.

-Charlie!-ölelt meg ő is.

-Egyem azt a szöszke fejeteket, engedjetek el, mert megfulladok!

A fél délutánt beszélgetéssel töltöttük, majd filmeztünk, aztán nagy nehezen elbúcsúztunk, és a szálloda felé vettem az irányt. 5 perce érkezhettem meg, és épp egy pohár vizet ittam, amikor valaki kopogott. Vártam pár pillanatot, de nem úgy tűnt, mintha bárki is ki akarná nyitni, szóval én mentem beengedni vendégünket.

-Szia. Mit keresel itt?-ráncoltam a homlokom, amikor kinyitottam az ajtót.

-Gondoltam a ma este tökéletes arra a randira.