Kenzie, vedd ki a nyálas ujjad Li füléből!

Itt a 22. fejezet, remélem tetszeni fog. Sajnálom, hogy egy héttel később hoztam, de azt hiszem most kitettem magamért. Remélem szerintetek is vicces lett a rész, mert annak szántam... Jó olvasást!

Nos… az első -igazi-randink nem is sikerülhetett volna jobbra. Piknikezni mentünk a parkba, aztán csak néztük a csillagos eget. Beszélgettünk mindenről, ami csak eszünkbe jutott, nevettünk, gyönyörködtünk a csillagokban. Illetve pár perc után észrevettem, hogy Ash engem néz, amiből persze aranyosan kimagyarázta magát, miszerint: ’Én a saját csillagomban gyönyörködöm.’ Azt hiszem mindenki elpirulna ettől a mondattól, én sem voltam kivétel, fülig pirosodtam.

A szállodai szoba előtt lágy csókkal, és egy holnap-látlakkal köszönt el. Hatalmas vigyorral az arcomon léptem be az ajtón, majd hátam nekivetve néztem Logant, ahogy a kanapén aludva, egy pokrócba burkolózva aludt. A bekapcsolt tv fénye megvilágította az arcát, láttatva ezzel nyugodt arcát, melyet eltakart volna a sötét. Odamentem hozzá, és rázogatni kezdtem a vállát.

-Gyere, segítek bemenni.-húztam fel. Félálomban támaszkodott a vállamra, és amint a feje a párnára ért, már horkolt is tovább. Betakartam, majd egy gyors zuhany után bebújtam a saját ágyamba.

Reggel egy ordításra keltem, ami a nevem volt. Azonnal kifutottam a nappaliba, ahol egy ideges Ann fogadott. Egy újságot nyomott a kezembe, aminek címlapján egy kép virított rólam meg Ashton-ról. Kézen fogva ballagtunk az utcán, míg egy másikon Ashton, ahogy mosolyogva távozik a hotelból. Alatta pedig nagy betűkkel a ’újra együtt az álompár?’ felirat.

-Pár hónapja még mindenhol azt olvashattuk, hogy a sztárvilág új álompárral bővült, Charlie Hall és Ashton Irwin kapcsolata jóvoltából. Aztán a CME-s lányok Londonba költöztek a kiadó visszautasíthatatlan ajánlata miatt, és a kapcsolat megszakadt. Most viszont úgy látszik a fiatalok között újra fellángolhatott a szerelem, hisz képek készültem, amint kézen fogva sétálgattak, valószínűleg egy romantikus randevúról hazafelé. Ugyan azt nem láttuk, hogy több is történt volna kézenfogva sétálgatáson, viszont Ash láthatólag boldogan hagyta el a szállodát, ahol Charlie és bandája megszállt. Nos, én szurkolok, hogy összejöjjön nekik, ugyanis a legtöbb rajongó szerint nagyon aranyos párost alkotnak. Meglátjuk mit hoz a jövő. Mary Walls.-olvastam fel a cikket. Összeszorított szájjal néztem a lányokra, és Logan-re. Mindhárman megértő arccal néztek, míg Ann mérges, és értetlen arckifejezéssel bámult hol rám, hol a többiekre.

-Megmagyaráznád?

-Öhm… Az úgy volt, hogy este amikor hazajöttem Ethan-től, beállított azzal, hogy most menjünk el arra a beígért randira. Aztán –mint azt a mellékelt ábra mutatja- egy fotós lekapott minket, és most benne vagyunk az újságban.-vigyorodtam el a végére.

-Tudjátok, hogy a spontán ötleteket nem bírom. Miért? Mert ez lesz belőle!-bökött az újságra.

-Sajnálom. Nem akartam.-hajtottam le a fejem. Nem tudtam, hogy követnek. Meg se fordult a fejemben, hogy a média azonnal tudni fog róla…

-Jól van. Megyek felhívok pár embert, addig ne csináljatok hülyeséget, kérlek.

Azzal el is tűnt a folyosón, én pedig egyből a telefonom keresésére igyekeztem. Felforgattam a szobát (felébresztve ezzel Logant, aki átaludta az egészet), majd a lányokét, a nappalit, a konyhát, de még a fürdőt is.

-Nem látta valaki a telómat?-ordítottam el magam.

-Nesze.-vágta hozzám a keresett tárgyat Kenzie.

-Köszi!-vigyorogtam rá, majd már tárcsáztam is Ashton-t.-Sziaaa!

-Szia. Láttad már az újságokat?

-Nem, miért? Csak nincs benne valami?-ugrattam.

-Neem! Khm… Milyen reggeled volt?-érdeklődött. Ez tényleg bevette…

-Csodás. Viszont az ébresztőm nem volt a legjobb. Tudod Ann ordítására keltem, aztán hozzám vágott egy újságot, aztán majdnem leordította a fejem, majd kiment telefonálni. Szerintem tudod miért.-meséltem el burkolt célzással a reggelem. Leesik neki?

-Hát, ez nem lehetett túl…Oké leesett.-nevetett fel. Elmosolyodtam nevetésén, mert ugyebár olyan nevetése van, amit be kéne tiltani.

-És, ma mit akartok csinálni?

-Arra gondoltam, hogy átmehetnénk hozzátok, és együtt tölthetnénk a délutánt.

-Remek lenne, de fotózásunk van. Fél háromra megyünk, majd talán utána. Viszont holnap szabadnapunk van!

A fotózás helyszínére érve csak egy dolog járt a fejemben: Mikor lesz már vége, és mehetek Ash-hez?

Miután átöltöztünk, megcsinálták a hajunk, és egy kis sminket is kaptunk (blah…), már magyarázott is a fotós, hogy hogyan álljunk be, mit hogy csináljunk. Persze eléggé elhúzódott, mert hát nem vagyunk azok a nyugodton ülő fajták…

-Elisa, nyugodj már le! Charlie, ülj vissza! Kenzie, vedd ki a nyálas ujjad Li füléből!-dörrent ránk menedzserünk.

-Igenis, kapitány!-kiáltottuk egyszerre. Ahton-ékkal ellentétben nekünk megy. Ch…bénák!

Fél óra múlva már készen is voltunk, így csapot-papot otthagyva, fogtam egy taxit, és húztam is a szállodában ahol a srácok megszálltak. Felcsörtettem a harmadik emeletre a lépcsőn –mivel elromlott a lift-, és lihegve kopogtam be az ajtajukon.

-Charlie!-ugrott a nyakamba Mikey.-Gyere be.

-Szia piroska.

A nappaliba érve a következő látvány fogadott: Ash póló nélkül rohangált, miközben Calum egy szál alsónadrágban(?) kergette, a kanapén meg Luke próbált felszedni egy óriási plüsspingvint.

-Na, hogy haladsz?-huppant le mellé Mikey, aki az előző másodpercben még mellettem állt.

-Charlieee! Védj meg.-ugrott a hátam mögé Ash, amikor meglátott.

-Előlem nem menekülhetsz!-ordította Cal.

-ÁLLJ!-kiáltottam el magam.-Mindenki leül, most!Engedelmesen helyet foglaltak a kanapén, én meg megálltam előttük. Úgy néztek rám, mintha kisgyerekek lennének, akiket az óvónéni le akar szidni, mert rosszat csináltak.-Megmagyarázza valaki mi folyik itt?

-Ash felvette Cal-t miközben zuhanyzott, és premierplánba volt a hátsója, ezért kergette őt, én meg fogadtam Luke-kal, hogy nem tudja ágyba csalni a pingvint.-foglalta össze Mikey.

-Öhm… Ashton, nem szép dolog felvenni mások fenekét. Cal, máskor zárd be az ajtót. Luke… öh… Hogy fogalmazzak szépen. Szerintem nem vagy a pingvin esete!

-És nekem nem mondasz semmit?

-Nem csináltál semmi rosszat. Vagy de?

-Nem!-ordította, majd elfutott valahova.

-Luke, neked mi bajod?-kérdezte Cal.

-Charlie összetörte a szívem.-szipogott.

A srácok röhögésben törtek ki, mire Luke sértődötten elvonult.

-Én megyek és normálisan lezuhanyzok, egyedül!

-Kérem majd azt a videót.-súgtam Ash-nek.

-Mi van?-fordult vissza Cal.

-Semmi!-vigyorogtam ártatlanul rá. Miután ketten maradtunk, felsóhajtottam, és odaültem Ash mellé.

-Hiányoztál.-húzott magához.

-Te nem.-mondtam semleges hangon. Olyan fejet vágott, amin muszáj volt felnevetnem.

-Igen? Humoros kedvedben vagy?-döntött hátra a kanapén.

-Igen, vicces kedvem van.-kuncogtam.

-Kérdezhetek valamit?-vált komollyá.

-Persze.

Azt hiszem annyi minden történt az elmúlt hónapokban, hogy már nem lehetne ennél jobb alkalom. Vagy talán lehetne, de nem tudok addig várni. Charlie, lennél a barátnőm?

-Nem lehetne ennél jobb alkalom. És igen, leszek a barátnőd.-mondtam belemélyedve gyönyörű szemeibe.-Szeretlek.

-Szeretlek.-csókolt meg.

-Oh, srácok, ne már!-kiáltott Mikey.-Muszáj ezt a kanapén csinálni? Mások is vannak ám itt.

Nevetve húzódott el tőlem Ash, és felülve az ölébe húzott.

-Na nézzük meg azt a villantást!-robbant ki a szobából Luke.-Még mielőtt Calum végez.