Virító vörös rúzsa majd kiszúrta a szememet.

Tudom, régen hoztam részt. Sajnálom. Kicsit lapos lett most, de be fog indulni a sztori. Próbálok érdekes részeket írni, és jól kihozni azt, amit elképzeltem. Remélem azért tetszeni fog, és továbbra is olvassátok a blogom!

Másnap reggel úgy ébredtem, hogy félig lelógok az ágyról. A lábam csak a gipsz miatt maradt fent az ágyon, míg a kezeim és a fejem a puha szőnyegemen, a felsőtestem pedig lóg. Kényelmes volt… amíg el nem kezdtem szédülni. Lecsúsztam teljesen a földre, és nagy nehezen feltápászkodtam álló helyzetbe. Elbicegtem a szekrényemig, kivettem az első kezembe akadó ruhákat, és azokkal mentem be a fürdőbe, ami a folyosó végén található. Gyorsan felöltöztem, megfésülködtem, és fogat mostam, majd visszavittem a pizsamám a szobámba-elhaladtam előtte, és bedobtam-, aztán kimentem a konyhába, ahol már mindenki ott volt.

-Jó reggelt.-intettem. Leültem az üres székre, és nekikezdtem a reggelimnek. Lassan kanalazgattam a müzlim, mert azon gondolkoztam, hogy milyen lesz Taylorral dolgozni. Mondjuk, hogy nem egy körökben mozgunk. Félreértés ne essék, nem rosszak a dalai, de én nem igazán rajongok az ilyen túl nyálas pop számokért. De majd meglátjuk milyen lesz vele dolgozni.

Fél óra múlva, már ott is voltunk a megbeszélt időpontban, a megfelelő helyen. Hangos nevetések közepette estünk be-tényleg-a szobába. Nagyra nyílt szemekkel bámult mindenki minket, mert csak annyi volt látható, hogy három röhögő csaj a földön fetreng.

-Mizu?-álltam le elsőnek.

-Bocsánat. Mi csak… -kezdte Kenzie.

-Csak reggel van, és ilyenkor nem vagyunk fejlettebbek egy 5 évesnél.-fejezte be Elisa.-Elisa Wohn vagyok.

-McKenzie Taner.

-Charlie Mall.

-Taylor Swift.-állt fel a szőke énekes. Virító vörös rúzsa majd kiszúrta a szememet.

-Tudjuk.-mondtam unottan.-Mi is lesz tulajdonképpen most?

-Megírjátok a dalt, felvesszük, aztán ha minden jól megy, csinálunk egy klipet hozzá.-mondta Valerie.

-Akkor essünk neki!-tapsolt egyet a kezével Kenzie. Li hevesen bólogatott, míg én fájdalmasan nyögtem fel. Egy sóhajtással indultam el abba a helyiségbe, ahol a szövegeket írjuk. Lehuppantunk a saját babszákunkra, és az ölembe vettem a füzetem meg a tollam.

-Miről szóljon?

-Amiről általában egy dal szokott.-vont vállat Taylor.

-Mi sose azt csináljuk, mint a legtöbb sztár. Mi mindenben mások vagyunk szerintem.-oktattam ki.

-Mi lenne, ha a barátságunkról szólna? Arról, hogy valóra vált minden álmunk, amit megosztottunk a legjobb barátainkkal.-vetette fel az ötletet Li.

-Ez jó ötlet.-morfondíroztam.

Ebből a jó ötletből 5 óra alatt sem lett semmi. Próbáltunk csak a szövegre koncentrálni, dallammal együtt összehozni, még az emlékek felidézésével is próbálkoztunk, de a lap üres maradt. Hallgattunk dalokat, vicces videókat, megnéztünk egy filmet, gurultunk egy olyan izén is, viszont csak annyi lett, hogy Valerie fejmosást tartott.

-Ez nem fog menni.-nyúltam ki félig a földön. A gipszem feltettem egy székre, így a lában nem zavar annyira.

-Én mentem!-pattant fel Li.-Skype-olok Dannel, mert most ér rá. Küldött egy SMS-t, szóval majd jövök!-azzal intett egyet, és eltűnt az ajtó mögött.

-Dan a barátja, aki Bostonban tanul.-adtam magyarázatot Taylornak, mert értetlenül nézett.

Megvilágosodva bólintott, majd visszatértünk előző elfoglaltságunkhoz. Gondolatainkban elmerülve ültünk-már aki.

-Ez nem fog menni.-sóhajtottam fel.

-Menni fog!-ugrott fel Kenzie.-Együtt menni fog. Mert ha összefogunk, minden sikerülni fog.

-Együtt….-ismételgettem a szót.-Kenzie.-állítottam le a még mindig szövegelő vöröst.-Te egy felfedezetlen, csiszolatlan zseni vagy!-kiáltottam a végét.

-Oh, tudom.-mondta beképzelten.-Miért is?

-Törjünk ki most együtt,

Hogy mindent szebbé tegyünk.

Szegjük meg a szabályokat,

Fessük falra a gondolatainkat.

Mert együtt többet elérünk,

S fennmarad az emlékünk.

-Hm… Ez nem is rossz.

-Akkor a refrén megvan. Már csak a többi kell.

Hát… Valahogy nem jött az ihlet. Olyan lapos szövegeket hoztunk össze, hogy azon már csak nevetni tudtunk. Így mára Kenzie feladta a küszködést. Mi még maradtunk. Egy kis beszélgetés megtörte a jeget. Ráléptünk a barátsághoz vezető útra. Az azt jelenti nem, amikor elmondtam neki-elszóltam magam!-, hogy nem is járunk igazából. Mindegy.

-Nem úgy nézel ki, mint aki ilyet önszántából tesz.

-Tudom. Valerie ötlete volt, mert szerinte így több rajongónk lesz. Szerintem meg csak megutálnak. Ha viszont beválik, akkor bűntudatom lesz, mert nem a zenénkért szeretnek, hanem azért, mert a „barátnője” vagyok. És az nem jó. Azért küzdünk, hogy a zenénkért szeressenek minket, mert a zene az életünk.

-Ez olyan szép volt.-szipogott műn.

Végigbeszéltük az egész éjjelt, észre sem véve az idő múlását. Csak reggel jöttünk rá, amikor kezdett világosodni odakint. Elmentünk venni kávét, mellé egy muffint, és visszamentünk a stúdióba.

-Mi a francot kerestek itt?-nyitott be Valerie fél órával később.

-Dolgozunk.

Ártatlan műmosolyt villantottunk rá, majd újra belemerültünk a füzetembe. Semmi!!! Egyszerűen nincs egy használható ötletünk. Ha belegebedünk se lesz meg soha ez a szám! Kilenc körül bejöttek a lányok is, így négyen agyaltunk. A telefonom rezgése törte meg a monoton csendet.

Mit szólsz ma egy „randihoz”? Ash

Szemforgatva kezdtem visszaírni, hogy nem érek rá, de gyorsan kijavítottam, mert a lányok filmet akarnak nézni, és nincs kedvem romantikus izéket végigszenvedni.

Fél óra múlva legyél nálunk.

-Én léptem.-álltam fel. Három kíváncsi szempár tapadt rám, amitől kicsit kirázott a hideg.

-Hova mész?-kérdezte Li.

-Randira.-vágtam rá.-Bármit, csak ne kelljen nyálas filmeket néznem veletek.

Intettem egyet, majd kibicegtem az épületből. Fogtam egy taxit, miután aláírtam és fotózkodtam pár rajongóval. Hazavitettem magam, kifizettem a fuvart, aztán beviharzottam-már amennyire tudtam- a házba. Köszöntem Marianak, vázoltam a helyzetet, és mentem is zuhanyozni. Felvettem egy egyszerű cuccot. Illetve vettem volna, de nem találtam sehol azt a pólót.

-Maria! Hova tetted azt a pólót?-kiáltottam neki.

-Melyik pólót?

-Azt, amelyik ott volt azon az izén. Tudod, az a fekete, amin felirat van, meg az a koponya minta.

-Minden pólód fekete és feliratos.

-Megvan!

Gyorsan belebújtam, majd kifésültem a hajamat-ami megkopott egy kicsit-, és a konyhába mentem. A fél óra két perc múlva telik le pontosan, így leültem a pulthoz. Beszélgettünk kicsit Mariaval -emberi módon, és nem ordítva, mint nemrég. Öt perc elteltével Ash megérkezett, így elköszöntünk és elindultunk.

-Hova is megyünk?-kíváncsiskodtam.

-Nem tudom.-vont vállat.

-Elhívsz randira, de nem tudod mit csináljunk, vagy hova menjünk. Mit is vártam!-ráztam a fejem. –Mindegy. Mondjuk…