Egy zseni vagyok… vagy valami olyan.

Hali! Bocsánat, hogy a múlthéten nem hoztam részt, de az egy hét kimaradás után sokat kellett tanulnom. Pénteken moziban voltak -kitaláljátok mit néztem? Hát természetesen A Szürke Ötven Árnyalatát! Mindegy is... Remélem a Borzalom Valentin nap nem mindenkinek olyan unott volt mint nekem, ha pedig igen, akkor pacsi!

-Kurvára elegem van belőled! Azt hiszed tiéd az egész világ, de ki kell ábrándítsalak, hogy vannak rajtad kívül más emberi lények is, akik talán nem kíváncsiak rád. Fogd már fel végre, hogy valakit kurvára idegesített a pasid. Ha kinyitottad volna a szemed, észrevetted volna az igazat, de elvakított a szerelem rózsaszín undorító masszája.-ordítottam magamból kikelve.

-Te csak ne mondd meg nekem mit csináljak, mert kurvára nem értesz semmit! Neked minden tökéletes, van egy barátod aki szeret, van egy testvéred, vannak szüleid, akik szeretnek, de én egyedül vagyok. Nincs testvérem, a szüleim sosem ismertem, és barátom sem volt még soha. Christian is csak kihasznált, de senki sem ért meg, mert mindenki boldog, csak én nem!-sírta el magát Kenzie.

-Nem vagy egyedül De pont ezzel taszítasz el mindenkit magadtól. Próbálunk terelni arrafelé, amerre jó lenne, de nem hagyod.

-Megmondanád mégis hol lenne nekem jó? Hogy mégis ki az, aki mellett boldog lennék?-nézett rám dühösen.-Látod? Nem tudsz. Mert nincs olyan.

-Michael, te idióta! Fülig beléd van zúgva, de Chris annyira elvarázsolt, hogy nem vetted észre.-tört ki belőlem.-Hupsz!-kaptam a szám elé a kezem. O-o. Mikey kinyír engem!

-Helló! Itt a világ négy legtehetségesebb embere.-nyitott be Mikey az ajtón.-Illetve egy tehetséges, egy elmegy, egy tűrhető, meg Ash.

-Hé!-háborodott fel az utoljára ’említett’.-Mondd meg neki, hogy én is tehetséges vagyok.-bújt hozzám nyafogva. Mint a gyerekek, de komolyan.-Nem mondasz semmit?

-Nem kap levegőt, te ész.-vette észre pirosodó levegőhiányos fejem Luke.

-Ja, bocs.-engedett el azonnal. Hatalmasat szívtam a levegőből, teleengedve a tüdőm, majd kifújtam azt.-Ne haragudj.-biggyesztette le alsó ajkát. Oh, lehet rá haragudni? Igen! Majdnem megfojtott…

-De haragszom. Haragszom rád, Kenzie-re, haragszom Mikey-ra, haragszom mindenkire.-jelentettem ki.

-Rám miért?-kérdezte Mikey.

-Várj, az most fontosabb, hogy rám miért?-mutatott magára Calum.

Megforgattam a szemem, majd egy ’mindegy’ sóhajjal bevonultam a Logannal közös szobánkba. Bebújtam a takaró alá, magzatpózba vágva magam, és csak hallgattam a szuszogásom. Eszembe jutva, hogy tegnap letöltöttem a telefonomra a Szürke Ötven Árnyalata pdf-jét, előkaptam az említett tárgyat, és az említett könyvet kezdtem el olvasni. Mivel nemsoká itt a film premiere, gondoltam még azelőtt kiolvasom, hogy megnézném, mert nem szeretem utána elolvasni a könyveket, az úgy nem olyan… Persze aki még nem járt úgy, hogy előbb látta a filmet, és csak azután olvasta el a könyvet, az nem tudja milyen.  Sajnos én jártam úgy, és hát nem haladtam a könyvvel olyan gyorsan, mert ugyebár tudtam mi a vége, és nem ment olyan ’beszippantott, mert izgulok mi lesz a vége’ módon. Szóval –bár annyira nem szeretem ezt a fajta formáját az olvasásnak-megnyitottam a könyvet, és belekezdtem.

Úgy az ötvenedik oldalnál járhattam, amikor nyitódott az ajtó, majd csukódott. Lépteket hallottam, majd besüppedt mellettem az ágy. Egy kéz siklott a fenekemre, én meg reflexből oldalba rúgtam a tulajdonost. Persze csak enyhén, mert nem akartam sem az én lábam, sem a kéz tulajdonosának a bordáját, sem bármi mást eltörni.

-Meg mertél rúgni?-rántotta le rólam a takarót Ash. Igen, rájöttem, amikor megszólalt. Egy zseni vagyok… vagy valami olyan.

-Igen.-tettem le a telefonom. Felé fordultam, így megláttam pimasz mosolyát. Oh, jaj. Kuncognom kellett erre, természetesen Ash azt hihette más miatt, így hirtelen a hátamra lökött, és fölém támaszkodott.

-Szóval. Mi a baj?

-Ahj, minden. Kenzie teljesen maga alatt van, amiért kiderült, hogy Christian –nem az a Christian, amelyik a könyvben van-csak kihasználta, és véletlen dühömben kikotyogtam, hogy Mikey szerelmes belé, akkor meg jöttetek ti, és… Li mindig tudja mit kell tenni, de most nincs itt. És Logan is egy barátjával találkozott, és majd csak a koncerten látom, Elisa is majd csak a hangpróbára jön, és… Nem tudom.

-Hát…én itt vagyok. Nekem kiöntheted a szíved.

-Tudom.-mosolyodtam el.-De most nincs kedvem lelkizni.-húztam el a szám.

-És mihez lenne?

-Lezuhanyozni. Aztán reggelizni valamit, majd indulunk az interjúra. Utána próba, koncert, aztán aludni fogok.-gondolkoztam el.

-Zuhany. Jól hangzik.

-Te addig mit csinálsz?-célozgattam, hogy egyesül óhajtok zuhanyozni.

-Hehehe.

Amolyan ’ezt megszívtad’ nézéssel pillantottam rá, mire megforgatta szemeit. Elfojtottam egy vigyort, és alsó ajkamba harapva bámultam fel rá.

-Imádom, amikor beharapod az ajkad.-morogta.

-Tényleg? És tudod én mit imádok?

-Nem.

-Azt..-húztam mosolyra szám.-..amikor nem tehénkedsz rám!-löktem le magamról. Gyorsan felpattantam az ágyról, és felkapva az első pólót és nadrágot meg fehérneműt a táskámból, befutottam a fürdőbe.

-Hé, ez nem ér.-dörömbölt az ajtón.

-De ér!-kiáltottam vissza nevetve.

Egy óra múlva már az interjú helyszínén voltunk, ahol egy nő várt minket. Nem hiszem, hogy lehetett több 25-nél, barna haja lófarokba kötve, enyhe sminkje alig volt észrevehető, de az idegesítő riporter-mosoly ott volt az arcán. Ez hosszú lesz…

-A szokásos kérdések előtt, szeretném, ha komolyan válaszolnátok a következő kérdésemre. Ki, hogy fogja tölteni a Valentin napot?

-Alszok-vágtam rá.-Minden évben ugyanaz a program. Ugyan már, ez is ugyan olyan nap, mint bármelyik másik. Egy feleslegesen túldrámázott nap, amikor az egyedülálló lányok olyanokat posztolgatnak a közösségi portálokra, hogy ’Erős vagyok, egyedül is tökéletes nekem!’. Pedig belül sírnak, amiért a „Szerelem” napját egyedül töltik. Én mindig egyedül töltöm, ez most sem lesz másképp.

-Most az egyszer egyetértek Charlie-val. Feleslegesen aggattak mindenféle baromságot erre a teljesen átlagos napra. Nem tudom mi olyan nagy durranás benne.

-Szóval mindketten egyedül töltitek ezt a napot?-vonta fel szemöldökét a nő. Hihi…elfelejtettem a nevét. Hupsz.-Pedig nem egy pletyka röppent fel rólad és Ashtonról, miszerint újra együtt vagytok.

Hát persze. Már vártam, hogy megkérdezze.-Öhm… Igazából nem tudom mit kellene mondanom, még a menedzsment nem mondott semmit, bár sose azt mondom amit kellene, szóval. De sokat gondolkoztam ezen, és azt hiszem sejted, hogy mi a helyzet. Nem akarok hazudni a rajongóknak, mert nagyon fontosak nekem. A zene az életem, és nélkülük nem csinálhatnám azt, amit szeretek. Persze sok más is fontos nekem, például Ash. Nagyon szeretem, és örömmel mondhatom, hogy igen, újra együtt vagyunk.

-Nahát. Sok boldogságot nektek.-mosolygott kedvesen(!).-És te, McKenzie? Hogy állsz a kapcsolatok terén?

-Oh, hát… Egy srác a suliból randira hívott, de kiderült, hogy ez nem jönne össze. De csüggedni sincs időm, már is jön a következő.-nevette el magát.-Meglátjuk hogy alakul a dolog.

-Akkor neked sok szerencsét kívánok, és adjátok át jókívánságaimat Elisa-nak és Dannek.

-Átadjuk.-vigyorgott rá Kenzie. Ez az akadj-le-vagy-baj-lesz vigyora volt. Ajaj…

-Remek. Akkor jöjjenek a szokásos kérdések. Milyen a turné?