Csodálatos vagy, bár néha akaratos, bunkó, hisztis, fura, idegesítő…

Itt is vagyok a kilencedik fejezettel! Sok mondandóm nem lenne. Csak annyit írnék, hogy ez a fejezet -illetve ennek egy része- nagyon fájó számomra. A féltestvéri szeretet nekem nem ismeretlen, mert nekem is van apukám részéről egy bátyám. 5 év van köztünk, és nagyon imádtam őt. Most viszont... Megvetem, gyűlölöm, és minden  porcikámmal utálom. De akkor is hiányzik. Szóval remélem titeket is meghat majd, mert én őszintén, egy kissé megkönnyeztem... Jó olvasást.

-Na, min vigyorogsz?-kérdeztem.

-Kenzie segített kitisztítani a fejem.

-Király. Én meg beszéltem a menedzserünkkel, hogy megbeszéljük a „szakítást”.-közöltem.

Charlie kicsit elsápadt kijelentésemre, majd mosolyt erőltetett magára, és bólintott egyet.

-Rendben. Majd…

-Charlie! Gyere egy kicsit.-intett Li. A mellettem ülő lány bocsánatkérően rám nézett, majd odaszökkent bandatársaihoz.

∞

Tudom, hogy én akartam szakítani, és még most is azt akarom, hogy vége legyen ennek a hazug kapcsolatnak, de nem hittem, hogy ilyen hamar. Kenzie mikor utánam jött, segített tisztázni pár dolgot. Nem tudtam egyedül megfejteni az érzéseimet, mert nem nagyon megy az ilyen, de szerencsére ilyen segítőkész barátaim vannak.

Az élet néha kegyetlen tud lenni. Ezt én tudom a legjobban.

De néha a legjobb dolgokat adja. Erre csak azt tudom mondani, hogy el is vesztheted azokat.

Életem pár éve alatt sok rossz dolog történt velem. Logan betegsége, rosszullétei, és a kómája. Apa meglövése, de a legrosszabb ebben az volt, hogy anyát úgy kellett látnom. Mert az, hogy nem a vér szerinti lánya vagyok, semmit nem jelent. És borzasztó volt olyan megtörtnek látni.

Viszont a lányok, a banda, a hírnév, mind csodálatos dolog. Az, hogy megismerhettem a srácokat, fantasztikus, mert nagyon jó barátságot ápolunk. De talán a legjobb dolog, Ashton. Nagyon fontos nekem, és nem akarom elveszíteni. Úgy érzem, ha folytatjuk ezt a hazugságot, egyszer elveszítem, de ha véget vetünk neki, akkor is. Mert én nagyon megkedveltem. De ő ezt nem hiszem, hogy viszonozná. Én lennék a legboldogabb, ha nem csak eljátszanánk a szerelmespárt. Mert mellette talán tényleg boldog lennék.

-Chars.-lengette kezét arcom előtt Logan.

-Hm? Mi van?-kaptam fel a fejem.

-Jól vagy? Már vagy öt perce hülyeségeket dumálok itt, hogy rám figyelj, de mintha nem is a földön lennél. Hol jársz, te lány?

Lehajtottam a fejem, ésa karkötőmet piszkáló kezemre bámultam.-Logan. Félek.

-Chars. Nem kell félned. Én itt vagyok, és megvédelek.-húzott át az ágyára, és magához szorított.-Sose engedem, hogy bajod essen.-suttogta.-Mindig melletted leszek, és bármi történjék is, rám számíthatsz.

-Köszönöm.-szipogtam.

-Mond el mi bánt.

-Én csak… Félek mindentől. Félek, hogy nem fog tetszeni majd a rajongóknak a lemez, félek, hogy vége lesz egyszer az álmunknak, vagy hogy csalódást okozok akár a lányoknak, akár a rajongóknak, akár neked. Félek, hogy elveszíthetek bárkit, akit szeretek. Téged már majdnem elveszítettelek, és nem akarom megint átélni azt. De a legjobban attól félek, hogy ha vége lesz ennek a „kapcsolatnak”, már többé nem lesz semmi ugyanaz. Én nem akarom ezt. Mert rossz hazudni, de nem akarom, hogy vége legyen.

-Jaj, Chars. Nem fogsz elveszíteni senkit, és a lemez is bomba siker lesz. Nem kell félned, hogy vége lesz a zenélésnek, mert tehetségesek vagytok, és mindenki imád titeket. Ami pedig Ash-t illeti… Nem tudom. Lehet, hogy ha vége lesz, majd barátok maradtok, de az is lehet, hogy minden más lesz. Viszont sose fog elhagyni téged, mert –bár lehet, hogy nem ismerem-látszik rajta, hogy valamit ő is érez irántad. És lehet, hogy nem szerelmes beléd, de mindenképp szeret. És ha nem ő a nagy Ő, akkor sincs baj. Majd megtalálod.

-De én úgy érzem, hogy talán mellette igazán boldog lehetnék.-néztem barna szemeibe.

-Te tényleg nagyon szereted, ugye?

Nem válaszoltam, csak megtöröltem a szemem, és sóhajtottam egy nagyot.

-Figyelj.-sóhajtott.-Nem ismerem, de ha elhagy téged, akkor nem is érdemel meg. Csodálatos vagy, bár néha akaratos, bunkó, hisztis, fura, idegesítő… De a világ legszerethetőbb embere is. És ha eddig nem menekült el sikítva, akkor nem is fog. Mert ha megismeri a valódi éned – azt a sebezhető, védtelen éned-, minden idegszálával, minden mozdulatával, szavával, tettével, téged fog védeni. Mert ha valaki tudja milyen vagy a páncélod mögött, úgy érzi meg kell védenie téged. Mert ezt hozod ki belőlem, Li-ből, Kenzie-ből, Maria-ból, és a szüleinkből is. És ha megnyílsz neki, ő is íg fog érezni. Szóval ne légy nyuszi, állj elé, és mondj el neki mindent, ami a szívedet nyomja.

-Szeretlek, tesó.

-Én is, tesó.

Nem sokszor van komoly beszélgetésünk, ám mindig segítünk a másiknak. Őszintén elmondjuk a véleményünk –még akkor is, ha az a másiknak nem esne jól. Megfogadtuk, hogy mindig kimondjuk az igazat, és ezt be is tartottuk/tartjuk.

Másnap vissza kellett mennünk a fővárosba, mert a lemez körüli teendőket nem tudjuk tovább tolni. Egy sajtótájékoztató volt, ahol bejelentettük a megjelenés időpontját. Utána a menedzserekkel beszéltünk meg egy találkozót.

-Fejtsétek ki, hogy miért lenne jobb véget vetni ennek.-intett Valerie.

-A rajongók megérdemlik, hogy őszinték legyünk velük. Rossz érzés, hogy hazudnunk kell nekik, pedig ők azt hiszik mindenben igazat mondunk. És már kezd fárasztó lenni, hogy ha elmegyünk valahova, akkor nem csinálhatjuk azt, amit amúgy tennénk, mert még rosszat hisznek rólunk. De ha ez nem érdekel titeket, akkor elmondom a legfontosabbat. Fiatalok vagyunk, és azzal kellene lennünk, akit tényleg szeretünk. Így nem tudunk boldogok lenni, mert kényszerítve vagyunk ebbe a kapcsolatba.

-Értjük. De mégis mit akartok? Hogy tálaljunk ki a világnak, mondjuk el, hogy hazudtatok, és hogy mi vagyunk a gonosz felnőttek, akik ebbe belekényszerítettek?-kérdezte gúnyosan Valerie. Micsoda egy kígyó ez a nő.

-Nekem mindegy. Csak legyen vége ennek az egésznek. Ja, és utána akár kereshetsz másik munkát is, mert nem vagyok hajlandó veled dolgozni tovább.

Valerie csak hápogni tudott, majd sértődötten kirontott az ajtón, egy „felmondok” kiáltással. Én csak utánakiáltottam, hogy ki van rúgva, majd becsaptam az ajtót. Mérgesen huppantam le a székre, és a megdöbbent emberekre néztem, akik azonnal elfordultak villámló tekintetemtől.

-Akkor… Szerintem most mi megyünk.-állt fel Ash, majd engem is felhúzott, és elköszönve kihúzott a szobából.-Naaa! Ne légy már ilyen morci.

-Nem értem, hogy lehet valaki ilyen. Egyszerűen borzasztó ez a nő! Nem is tudom, hogyan tűrhettem meg eddig. Viszont… Most nincs menedzserünk… Oh. Most mi lesz? A csajok mérgesek lesznek. De mihez kezdünk?

Kezdtem egyre inkább kétségbeesni, de Ash szerencsére mellettem volt, és segített. Megnyugtatott, hogy semmi baj nem lesz, aztán hazavitt. Mellettem volt akkor is, amikor a lányoknak elmondtam a történéseket.Annyira nem voltak mérgesek, megértették, de azért ők is paráztak, hogy most mi lesz. Ám a kiadó főnöke volt oly kedves, és felhívott minket. Kicsit lecseszett ugyan, de valami fontosabb dolog miatt hívott. Angliából kaptunk egy visszautasíthatatlan ajánlatot, miszerint a kiadó fő fővezetője szeretné, ha ott folytatnánk a karrierünket, a lemez kiadása után. Mondanom sem kell, hogy nagyon örültünk neki, de aztán belegondoltunk a másik oldalába is. Felhívtuk a szüleinket –illetve Kenzie és én, míg Li a barátját, értelemszerűen-, majd felhívtam Ash-t is, hogy találkozzunk. Neki személyesen szerettem volna elmondani.

∞

A leghalványabb fogalmam sem volt, hogy mi lehet olyan fontos, hogy személyesen kell elmondania. Na nem mintha zavarna, hogy találkozni akar velem, de kicsit félek, mert mi van, ha azt akarja mondani, hogy összejött valakivel?

-Na, mi volt olyan fontos?

-Öhm… szó-szóval…-dadogott.

-Charlie. Kezdesz megijeszteni. Bökd már ki, ma a baj!

Vett egy nagy levegőt, majd hadarni kezdett.

-Felhívott az igazgató a kiadótól, hogy valami fő-fő mufti nagyon sokat lát bennünk, és szerinte náluk többre vihetnénk. Így meg kell beszélnünk ugyan a szüleinkkel, de ha beleegyeznek, akkor jöhet a következő videoklip, akár egy turné is, és…és…

-És?

-És Londonba kellene költöznünk.-mondta ki a legfájóbb szavakat, amiktől a szívem darabokra tört.