Kicsit emberibben néztünk ki, de azért elég madárijesztőmásolatok voltunk.

Voilà! Viruljon a fejetek, mert este tíz óra van, és egész nap szenvedtem. Ihletem mintha vakációzni vonult volna. De mindegy is. A lényeg, hogy kész, úgyhogy... Jó olvasást.

Életem legrosszabb óráin vagyok túl. Apa ugyan túl van az életveszélyen, az állapota nem a legjobb. Logan… Még most sincs semmi. Anya teljesen ki van borulva. Ash furán viselkedik, a lányok pedig már harmadjára hívtak. Én hogy vagyok? Nem tudom. Voltam már jobban. Próbálok erős maradni, de úgy érzem mindjárt felrobbanok.

-Köszönöm, hogy itt vagy.-suttogtam Ashton-nak.

-Barátok vagyunk. Ez a legkevesebb.

A telefonom a zsebemben kezdett rezegni, így gyorsan felpattantam, és kihalásztam. A kijelzőn Ethan neve íródott ki. Megnéztem az órát, ami fél kilencet mutatott, és magamban csodálkoztam, hogy a lányok még nincsenek itt.

-Szia.-vettem fel.

-Szia, Charlie! Izé… Ugye nem ébresztettelek fel?

-Nem. Én… Nem aludtam az éjjel.-vallottam be.

-Miért?-vált aggódóvá hangja.

-Hát… Apámat meglőtték, és itthon vagyok, illetve a kórházban.-kezdtem idegesen járkálni fel, s alá.

-Oh. Ez borzasztó. Hogy van?

-Túl van az életveszélyen. Most már csak várnunk kell. De mindegy is… Miért hívtál?-tereltem a témát.

-Ja, hát én csak… Gondoltam megihatnánk valamit, de úgy látszik ez nem jön össze. Szóval, akkor nem is zavarlak tovább, biztos szívesebben lennél apukád mellett.-hadart.

-Igen. De ígérem, hogy majd bepótoljuk. Majd felhívlak, és megbeszéljük.

-Rendben. És jobbulást apukádnak. Szia.

-Szia.-köszöntem el én is, és letettem.

Visszasüllyesztettem a készüléket a zsebem mélyére, és beletúrtam a hajamba. Ekkor újra megrezzent a telefonom, de csak egyszer, SMS-t jelezve. Kenzie írt, hogy nemsoká itt lesznek.

-Kértek kávét? Mert én keresek valahol egy automatát, és hozok, ha kell.-néztem anyára, majd Ash-re.

-Én nem kérek, de köszönöm kincsem.

-Megyek veled.-állt fel Ash. Bólintottam egyet, majd a táskám első zsebéből kibányásztam pár aprót, és azt szorongatva indultam a srác mellett, hogy keressek valamilyen szerkezetet, ahol kávéhoz jutok.

Nem kellett messzire menni, ugyanis befordultunk balra, és a folyosó végén ott is állt az automata. Bedobáltam a megfelelő összeget, majd megnyomtam a gombot, és néztem, ahogy a koffeines folyadék kiömlik a gépből, egy műanyag pohárba. Miután az én adagom kész lett, Ashton is elvégezte az előbbi dolgokat, és kezünkben a gőzölgő italokkal ácsorogtunk.

-Ki az az Ethan?-tette fel hirtelen a kérdést.

-Öhm… Egy barátom. Tegnap találkoztunk egy kávézóban. Miért?

-Ja, semmi. Csak kíváncsi voltam.-rántotta meg hanyagul a vállát.

∞

Csak egy barát. De ha csak tegnap találkoztak először, akkor miért hívja fel már másnap? Csak barát, na persze. Én meg rózsaszín húsvéti nyuszi vagyok! A féltékenység zöldszemű szörnye mardosott belülről. Rosszul esik, nagyon is, hogy az az Ethan, vagy ki, már egy nap után rámozdul. Mert elvileg az én barátnőm –ha nem is igazából, de a világ úgy tudja!

Feszengve billentettem súlyom másik lábamra, majd vissza. Ezt megismételtem párszor, és elkönyveltem magam idiótának. Sóhajtva hajítottam az automata melletti kukába a kiürült poharam, mely után repült egy másik is. Elindultunk vissza, de egy fehér köpenyes fazon leszólította Charliet.

∞

Az bátyám orvosan mosollyal közölte velem, hogy a testvérem felébredt. Először ledermedtem, majd amint felfogtam mit mondott, hatalmas vigyorra húzódott szám. Megköszöntem, hogy tájékoztatott, és Logan kórterme felé igyekeztem. Szinte berontottam az ajtón, és egyből a karjaiba omlottam. A szuszt is kiszorongattuk egymásból, de nem akartunk elszakadni.

-Logan. Annyira hiányoztál. Annyira örülök, hogy felébredtél, hogy jól vagy.-suttogtam.

-Húgi. Te is hiányoztál. El sem tudom mondani milyen rossz volt, hogy nem szólhatok hozzád. Mindent hallottam, de nem tudtam segíteni. Nem tudtam tanácsokat adni.

-Nem baj. A lényeg, hogy most már itt vagy. Inkább én sajnálom, amiért olyan ritkán vagyok itthon.

-Chars!-nevetett fel.-Híres vagy. Vannak kötelezettségeid, és nem tudsz állandóan velem lenni. De majd meglátogatlak, és elmegyek a koncertjeidre, és amikor mentek turnézni, én leszek az első a listán, akit magaddal viszel.

-Ígérem, hogy nélküled el sem megyek.

-Akkor jó. De most… Hol van az a tökfej?

Hátrapillantottam, ahol Ash az ajtóban toporgott. Odamentem hozzá, és megragadva a kezét húztam közelebb.

-Logan, Ashton. Ash, Logan.-mutattam be őket. „Férfiasan” kezet fogtak, bár Ash kicsit feszengett. Pedig Logan nem olyan félelmetes.

-Hm… A húgomnak végre benőtt a feje lágya!-nevetett Logan.

Bólogattam, és amikor nem figyeltek, egy „megöllek” pillantást intéztem bátyám felé. Az ajtón Li és Kenzie estek be, és ők is Logan nyakába borultak. Tesóm megveregette a hátukat, majd fulladást imitálva elküldte őket melegebb éghajlatra.

-Hát, lányok…Nagyon jó a hajatok.-dicsért minket. Mindhármunknak kócos valami volt a hajunk helyén. Elnevettük magunkat, és próbáltuk kiboncolni a madárfészket a fejünk tetején. Li elővarázsolt egy fésűt valahonnan a táskája mélyéről, amit használatbavétele után vissza is száműzött. Kicsit emberibben néztünk ki, de azért elég madárijesztőmásolatok voltunk.

A doki nemsokkal később kiküldött minket, mondván pihennie kell. Egy utolsó ölelés után kimentem a többiek után. Lerogytam a műanyag székre, és tenyerembe temettem az arcomat. Nem tudtam sírni, mert könnyeim már kiapadtak, így csak lélegeztem. Gondolataim ezer felé kalandoztak, de nem tudtam volna megmondani, hogy pontosan miken is.

-Mi a baj?-kérdezte Ash. Kezét hátamra simította, mire rákaptam tekintetem.-Elmondtad neki, hogy…?

-Hát… Igen. És csak azért mondta azt, hogy engem cukkoljon!-mentegetőztem. Még csak az kéne, hogy megsejtse, hogy érzek iránta valamit! Még mit nem. Majd ha szépen letisztáztam magamban a dolgokat, TALÁN, elmondom neki. Vagy nem. Tulajdonképpen ezért is akartam „szakítani”. Úgy nem tudom normálisan gondolkodni, ha mellettem van.-Kimegyek, levegőzöm egyet.-álltam fel.

-Me…

-Egyedül.-vágtam közbe.

Kimentem a kertbe, és gondolataimba merülve sétálgattam. Mihez kezdjek? Mi lenne a helyes? Kéne valami isteni sugallat, vagy valami.

∞

Charlie hideg szavai tőrként vájtak szívembe. Most mit tettem? Rosszat mondtam?

-Csak kell neki egy kis magány. Túl sok dolog történt az elmúlt 24 órában. Kiheveri, csak kilométer hiánya van. Ha visszajön, minden sokkal jobb lesz.-nyugtatott Karen.

Remélem, hogy Karen minden szava beteljesül. Nem csak a mostani, hanem az is, amit az éjjel mondott. Idegesen doboltam a lábammal, és a telefonomat nyomkodtam. Beszéltem a srácokkal, a családommal, és a menedzserrel is megbeszéltem, hogy majd ha visszamentünk beszélnünk kell. Charlie fél óra elteltével sem jött vissza, így Kenzie utánament, hogy megkeresse. Elisa bealudt, míg az anyukák halkan diskuráltak. Beletúrtam a hajamba, és elmentem venni még egy kávét. Egész este fent voltam, azaz már vagy egy napja nem aludtam. Lassan kortyolgattam a forró italt, és visszaültem az előző helyemre. Eltelt még negyed óra, és én az üres poharammal szórakoztam. Hirtelen Charlie és Kenzie jelent meg. Mosolyogva huppant le mellém a kék-lila hajó lány, míg a piros loboncos Elisát böködte.

-Na, min vigyorogsz?-kérdeztem.

-Kenzie segített kitisztítani a fejem.

-Király. Én meg beszéltem a menedzserünkkel, hogy megbeszéljük a „szakítást”.-közöltem.

Folyt. köv...