Hé, nem akarsz elugrani Las Vegas-ba?

Sziasztok! El sem hiszem, a 30.fejezetnél járunk. Nem akarok sokat szövegelni, majd később. Remélem nem lett olyan rossz, bár azért ne várjatok egy hiper-szuper részt se. Majd a jövőhéten, egy extra hosszú -terveim szerint legalábbis-epilógussal jelentkezem, ahol csavarok még egyet a dolgokon. És kitartás, mindjárt tavaszi szünet!

Eltelt egy hónap, és a lemezem már majdnem teljesen kész. Ha minden jól sikerül, akkor a jövőhéten már a polcokra kerülhet. Két nap múlva pedig Elisa és Dan esküvője lesz, így Ash, a srácok meg én Angliába utaztunk. Igen… anyának lett négy fia erre a pár napra, nem hiszem, hogy legközelebb is elvállalja őket.

Egy hónap. Egy hónapja járunk megint, és eddig minden oké. A rajongók elég jól fogadták, napokig az ment a Twitteren, hogy ’Tudtam, hogy úgyis újra összejönnek, mert olyan cukik együtt!’, vagy ’Vajon most mennyit kell várnunk az újabb szakításra?’. Remélem jó sokat.

Tegnap este után újra álmodtam. Nem nagyon emlékszem rá. annyi maradt meg, hogy volt egy gyerekem (?), meg egy idegen férfi, fogalmam sincs kicsoda, aki velem élt, gondolom együtt voltunk, de a gyerek nem az övé volt, hanem Ashtoné, aki elhagyott, miután megtudta, hogy terhes vagyok. Hát ilyen idiótaságot is csak én álmodhatok! Bár… mi van, ha valóra válik? Ha egyszer tényleg lesz egy gyerekem, és Ő nem lesz mellettem? Ha lesz egy gyerekünk, de nem akarja majd… Várj. Én akarom? Sose gondolkoztam még azon, hogy valaha is lesz majd valaki, akitől szeretnék gyereket. Gyereket se akartam sose!

-Charlie, igyekezz már, elkésünk!-nyaggatott Ash.

-Megyek.-kiáltottam vissza. Egy utolsó pillantás a tükörbe, és már mentem is.

Ma van az esküvő! Bezony, Elisa barátnőmnek van oka idegeskedni, mert ma bekötik a fejét. És mint oly jó barát, két órával hamarabb van jelenésünk. Jó hír: én vagyok a tanú. Kenzie pedig a fő koszorús lány. Szóval most megyünk, és lenyugtatjuk Li-t, aztán sírunk a fogadalmakon, majd bulizunk és kajával tömjük magunkat.

-Azta.-nyögte. Elvigyorodtam reakcióján, bár kicsit el is pirultam. Odasétáltam hozzá, majd nyomtam ajkaira egy hosszú csókot.-Gyönyörű vagy.

-Köszönöm. Nem akarsz itthon maradni?

-Miért?

-Mert attól tartok, ha így jelensz meg, minden csaj rád fogja vetni magát.-néztem rá ártatlanul. Erre csak elnevette magát, és szoros ölelésébe vonva belepuszilt a nyakamba.

-Ennyi erővel te is, mert minden srác utánad fogja folyatni a nyálát.

-Meglehet.-vágtam elgondolkodó arcot.

-Nem! Te csakis az enyém vagy, nem adlak oda senkinek. Egész este csak velem táncolhatsz, csak velem beszélhetsz, csak rám nézhetsz. Megértetted?-nézett rám komolyan.

-Igen. De akkor te is csak engem nézhetsz.

-Másra rá se tudok nézni.-suttogta, s megcsókolt.

-Charlie! Hé, nem akarsz elugrani Las Vegas-ba? Pókereznénk egy kicsit, aztán elmehetnénk megnézni a Hollywood feliratot. Na mit szólsz?-esett egyből nekem Li.

-A menyasszony szépen leül a fenekére, és befogja.-válaszoltam. Leültettem a hatalmas sminktükör elé, és elkezdtem piszkálni a haját.-Gyönyörű vagy, és ha felveszed a ruhád, senki sem fogja tudni levenni a szemét rólad. És Dan a legszerencsésebb, hogy neki adtad magad. Hidd el, ő is izgul, de minden rendben lesz.

-Köszönöm.

Ten Feet Tall

Elisa csodálatosan fest a ruhájában, Kenzie elbűvölő –és kicsit sem feltűnő a Mikey-val folytatott szemezgetése-, a dekoráció pedig elég klassz. Kitettek magukért, az egyszer biztos. A templomi szertartás megható volt, a fogadalmak pedig mindenkit zokogásra késztetett –bevallom, még én is megkönnyeztem.

-Sokat gondolkoztam, hogy mit is mondhatnék. Talán maradjak sablonos, és mondjam, hogy az első pillanattól fogva tudtam, hogy te leszel az életem szerelme, de akkor hazudnék.-mosolyodott el lila hajú barátnőm.-Viszont most már tudom, hogy veled akarom leélni az életem. Melletted akarok megöregedni, mert teljessé teszed az életem. Néha kiállhatatlan tudok lenni, de te akkor is mellettem vagy, segítesz, vigasztalsz. Szeretsz. Ígérem, hogy örökké szeretni foglak, míg világ a világ.

-Azt hiszem a lánykéréskor mindent elmondtam, de ezt illik most is elmondani. Te vagy számomra az egyetlen, és a legfontosabb. Az első találkozásunkkor már éreztem,hogy különleges vagy. Az eszem azt súgta ne hagyjalak elmenni, és nem is hagytalak. Tudom, hogy a zene az életed, és, hogy nehéz döntés volt megválni tőle. De ígérem, hogy mindent megteszek, hogy jól érezd magad. Remélem boldog leszel mellettem, mert te tökéletessé teszed az életem. Örökké szeretni foglak, míg csak létezem.

-Ez olyan aranyos volt.-súgtam megszorítva szerelmem kezét.

-Majd mi is így fogjuk?-kérdezte halkan.

-Talán.

A zene épp megfelelő hangerővel szól, hogy aki akar táncolhasson, aki meg beszélgetni szeretne, értse a másik szavait. Én egy csokiban tocsogó édességgel szemeztem intenzíven, amikor Ash pontosan beállt elém, eltakarva előlem leghőbb vágyam.

-Hé! Éppen szemezgetek egy tökéletességgel.-háborodtam fel.

-Mi?

-Nekem kell az a csokis édesség, ha ezer dühös emberen kell átgázolnom is.-vázoltam a helyzetet.

-Megszerzem én neked. Ha cserébe kapok egy csókot.-húzott fel ültemből. Átkaroltam nyakát, és közel hajoltam hozzá. Ajkaink majdnem összeértek, sóvárgó tekintete számra szegeződött, de megtartottam a távolságot.

-Ha megszerzed, annyi csókot kapsz, amennyit akarsz. Egy. Teljes. Hétig.

-Ne már.-nevette el magát.-Megszerzem, ne félj.-adta elő a hős megmentőt.

-Siethetnél, az a nyanya ráállt a süti körpályájára.

Jé, az Li nagymamája! Nem bírom azt a nőt, mindig csipkedte az arcunkat. És Maria is folyton csak azt hallgatta, hogy ’Miért mentél hozzá egy ilyen tökfejhez? Én jobban neveltelek ennél.’.

-Felkérhetlek egy táncra?-jelent meg mellettem Elisa mittudoménhanyadik unokatesója. Nagyon cuki…és 10 éves.

-Persze.-mosolyogtam rá. Amilyen fiatal, olyan jól táncol. Ráadásul vicces is.

-Hé, öcsi. Lekérhetem ezt a gyönyörű hölgyet?

Ashton jött oda hozzánk, egyik kezét a derekam köré fonva.

-Ígérem később még táncolunk.-ígértem a kis srácnak. Bólintott, majd el is tűnt az emberek közt.-Hol voltál eddig?

-Csak dumáltunk a srácokkal.-vont vállat.-Tudod, pasis dolgokról faggattuk Dant.

-Oh, értem. És ezek a pasis dolgok mégis mik?

-Nem akarod tudni.-rázta meg a fejét.

-Miért? Talán olyan… Oké értem.-vágtam olyan ’ezt nem akartam tudni’ arcot.

- You build me up
Make me what I never was
You build me up
From nothing into something
Yeah something from the dust-énekelte.-Szeretlek.

-Én is szeretlek.

Éreztétek már azt, hogy minden tökéletes? Hogy körülötted mindenki boldog, és te is az vagy? Érezted már azt, hogy megtaláltad azt, akivel le akarod élni az életed? Aki nélkül üresnek tűnsz. Aki nélkül nem tudsz létezni. Én most ezt érzem. Teljesnek érzem magam. Itt van mellettem Ash, akivel annyi mindenen mentünk már keresztül. Sok megpróbáltatás, és rossz dolgok után végre itt vagyunk, és boldogan élünk. Együtt. És tudom, hogy ez nem lesz így mindig. Jönnek a koncertek, a rajongók. Nekik is a karrierjükre kell koncentrálni, ahogy nekem is. Ott a lemezem, a film, a szüleim, a barátaim. Nekik is ott a következő lemez, turnéra mennek, neki is van családja, barátai. De ott leszünk egymásnak, jóban és rosszban. Csak mindezt házassági papírok nélkül, természetesen. Ugyan, az csak egy darab papír, nem nagy dolog. Bár lehet, ezt csak én gondolom így.

Meglátjuk mit hoz a holnap.