Te felolvasod amit Sophie írt?

Hali! Szóval... Bocsi, hogy egy hetet csúsztam, de valahogy nem volt ötletem. De megjött, szóval itt is a rész. A 28. fejezet! Istenem. Már csak két rész van+epilógus. Remélem tetszeni fog, jó olvasást, jó éjt.

U.I.:Bocsánat a káromkodásokért, az elírásokért, vagy bármilyen nemű helyesírási hibáért. Már este van, na!

Charlie új frizurája

Az a baj velem, hogy folyton változik a hangulatom. Az egyik percben még boldog vagyok, a másikban pedig más dühös, vagy épp depressziós hangulatba zuhanok. Főleg mostanában. Ann már teljesen ki van akadva tőlem, néha már én is unom magam.

A műsor után az öltözőbe mentem, ahol Ann behajtotta rajtam az ígéretem, miszerint megeszem a maradék pizzámat. Szerencsére a srácok voltak oly kedvesek, hogy segítettek eltüntetni azt. Szóval a fél pizza egy szelete jutott nekem, míg a többiek mindet megették. Ann nem látta, és amiről nem tud, az nem fáj neki! Remélem nem jön rá, mert akkor nekem annyi…

-Hé, Charlie. Nem akarsz átjönni? Nézhetnénk valami filmet.-kérdezte Calum.

-Öhm… Bocsi, de még van egy kis dolgom.

A ’dolgom’ alatt a gyakorlást értem, mert bár sokan mondták, hogy jól táncolok,szerintem még mindig kétballábas vagyok, és amikor egyedül gyakorolok, mindig megbotlok. Múltkor is elestem -a saját lábamban-, és felhorzsoltam a térdem. Ráadásul a csuklóm is mindig megfájdul, habár nem csodálom, két éve eltörtem, és ha nagyon megerőltetem –már pedig igen-igen meg szoktam-, akkor kib@szottul fáj. Szegény lábam is sajog néha, az, amelyik megrepedt még tavaly. Szóval a próbáim úgy néznek ki, hogy csetlek-botlok, miközben nevetek a saját bénaságomon. Ez normális? Vagy csak én szoktam?

-És holnap?-nézett rám bociszemekkel. Nagyon hatásos…

-Holnap Ethan és Sophie jönnek. Majd talán holnapután. Négy napig itt leszek, kerítünk arra a filmre időt.

-Tényleg, holnap koncerted lesz.-kiáltott fel megvilágosodva Mikey.-Mi is ott leszünk.

-Ki nem hagynánk.-erősítette meg Luke.

-Charlie. Gyere menjünk.-jött be Ann. Bólintottam, majd elköszönve a fiúktól –mellékesen szegény bordáim-, utánamentem.

∞

Csalódott voltam, amikor Charlie nemet mondott. Ennyi idő után végre láthattam, és akkor is csak egy kis időre. Tudom, holnap is fogunk találkozni, hisz ott leszünk a koncerten, de azért jó lett volna kicsit vele lenni –még ha csak barátként is. Hiányzott, úgy mind nekem, mind a srácoknak. Na jó, talán nekem  kicsit jobban…

-Haver. Minden oké?-kérdezte Mikey.

-Aha.

-Szóval nem.-nevetett Cal.

Marha vicces. Ja, várjunk csak…nem az.

-Beszélj vele.-mondta Luke.-Menj el hozzá, és beszéljétek meg, mert már mi őrülünk bele ebbe.

-De azt mondta dolga van. Mi van, ha az a ’dolog’, nem mi, hanem ki. Mi van, ha van valaki, aki jobb nálam.

-És ha nincs?-dőlt előre Mikey.

-És ha van? Vagy ha már nem szeret?-kezdtem egyre kétségbeesettebb lenni.

-Menj oda, és kérdezd meg.-dőlt hátra. Büszke vigyorral pillantott körbe, mintha valami zseniális dolgot mondott volna.

-Biztos?

-Menj már, b*zdmeg!-kiáltott fel Calum.

Igazuk van. Megyek! Felpattantam, és rohantam is a szállodába, ahol megszálltak. Taxival mentem, az út alatt pedig azon gondolkoztam mit kellene mondanom. Minden olyan hülyén hangzott, bármit találtam ki.

Végül megérkeztünk a szállodához, ahol kifizettem a fuvart, és bementem az épületbe. Illetve mentem volna, ha egy szekrény be nem állt volna elém.

-Itt lakik?-dörmögte.

-Öhm… Nem. Én…izé…Charlie-hoz jöttem.

-Neve?-nézett a csíptetős táblájára.

-Ashton Irwin. A 5 seconds of summerból.

-Bemehet.-állt odébb. De kedves… bemehetek a volt csajomhoz. Mi lett volna, ha nem mehetek be? Hiába jöttem volna el idáig.

A recepciónál megkérdeztem melyik a szobája, amit meg is kaptam, így elindultam a liftekhez. A megfelelő folyosón összefutottam Ann-nel, aki megállított.

-Mit keresel itt?

-Charlie-hoz jöttem.-ismételtem el amit odalenn a biztonságinak.

-Akkor rossz helyen jársz. Vagy lenn van a táncteremben, vagy a stúdióban dolgozik.-világosított fel.

-Tényleg? Az…hol van?

-A táncterem a földszinten, a stúdió egy saroknyira van. A hármas számú ajtót keresd, azt bérelte ki.

-Köszönöm.

És már rohantam is le. Aztán ki, mert nem volt ott. Szóval futólépésben mentem a stúdióig, ahol megálltam a hármas számú ajtó előtt. Hallottam a zenét az ajtó másik oldaláról, így megállítottam kopogásra emelt kezem.

-Everything I said to you

 Everything was the truth

 But now (no-ow)

 You go (go-o)

 Away (awa-ay)

 From me (from me-e)

 I miss you

 And you say to me

 You miss me too

 My sweet babe

 Please be my guardian angel

 Rescue me from the danger

 Will be my loving

 While my heart is beating

Hirtelen elhallgatott a zene, és egy telefon csörgése hallatszott.

-Szia Ethan.

-…

Hosszú monológ lehetett, ugyanis vagy két percig nem volt semmi hang.

-Ethan. Én még mindig szeretem.

Még mindig szereti? Kit? Engem? Oh, Istenem, add hogy rólam legyen szó…

-Ethan. Te felolvasod amit Sophie írt?

Elmosolyodtam ezen, majd megrázva a fejem, kiballagtam az épületből. Úgy döntöttem gyalog megyek haza. Útközben összefutottam már rajongóval, akik megjegyezték, hogy nagyon virulok. Én meg csak azt feleltem ’Az élet szép, és boldognak kell lenni.’. Szerencsére a ’Persze ilyen gyönyörű lányok társaságában nehéz szomorkodni.’ mondat elterelte a témát.

∞

-Ethan. Én még mindig szeretem.-szólaltam meg monológja után.

-Jaj, szívi.-sóhajtott buzisan a telefonba.-Nem is fogsz máshogy érezni, egymásnak vagytok…te-ter… Mit írtál oda?

-TEREMTVE!-kiáltotta Sophie.

-Ethan. Te felolvasod amit Sophie írt?

-Nem! De. Izé… Figyelj, már nem egyszer kellett szakítanotok, és mindannyiszor újra egymásra találtatok. Mi lenne még ennél is egyértelműbb? Te egy csodálatos lány vagy, és biztos vagyok benne, hogy ezt ő is tudja. Láttuk az interjút, és amikor rád nézett, csak úgy csillogott a tekintete.

-Még mindig szerelmes beléd.-vágott közbe Sophie.

-Ki ne lenne szerelmes az egyik leggyönyörűbb lányba?

-Az egyik?

-Igen. A másik az én szerelmem. Mert számomra ő a legtökéletesebb a világon.

-Oh.-Szerintem Sophie elolvadt.

-Te pedig.-tért vissza hozzám.-Holnap megbeszéled vele a dolgokat. És minden szupi lesz.

-És ha már nem akar engem? Mi van, ha már megunta, hogy folyton elmegyek.

-Ch. Ha tényleg, teljes szívből szeret, akkor addig harcol érted, amíg világ a világ.-vette át a szót Sophie.

-Add vissza a telefonom!-hallottam Ethan hangját a háttérből.

-Mindjárt.-szólt hátra új tanácsadóm.-Holnapra szépen kialszod magad, és csodálatosan fogsz kinézni. Elbűvölöd, és nem lesz semmi baj.

-Tudod, hogy milyen vagyok, amikor ’elbűvölő’ akarok lenni. Csetlek-botlok, és nem tudok beszélni. Inkább kihagyom. Még véletlen valami hülyeséget csinálok.

-Igaz. De ne is fáradtan, fekete karikákkal jelenj meg!

-Jó éjt.-köszöntem el. Ha most belekezd a monológjába, sose rakja le.

-Jó éjt.

Elmentettem a zenét a CD-re, majd azt belerakva a táskámba, elindultam vissza a szállodába. Köszöntem a biztonságinak, a portásnak is, majd fellifteztem a szobám emeletére. Belépve Ann-t pillantottam meg, a kanapén ülve, egy magazinba merülve. Ledobtam magam mellé, felkeltve figyelmét.

-Na mi volt?

-Áh. Nem lett olyan rossz. De az albumra nem kerül fel.

-A kis szerelmedre gondoltam.

-Kire?

-Ash keresett. Beszélni akart veled.

-Hát velem nem beszélt.-vontam vállat.

Beszélni akart velem? Mégis miről?